Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
V. A nádori joghatóság korlátai
V. A nádori joghatóság korlátái 157 megye területén. így - a 14. század első felétől kezdve - Pozsega megyét is (részben) nádori joghatóságú megyének tekinthetjük, bár a gyakorlatban nem tudunk semmilyen megyei vonatkozású nádori ítéletről vagy intézkedésről 1342-ig bezárólag. Ez a „lokális nádorok" esetében természetes is, ám Druget János és Vilmos működése sem érintette Pozsega megyét - ez természetesen nem zárja ki egy elméletben lehetséges fennhatóság meglétét. 2. A nádorral szembeni jogi immunitás A területi értelemben vett joghatóság határai mellett létezett egy olyasfajta korlát is, amely bizonyos külön jogokkal bíró társadalmi csoportokra terjedt ki. Az 1222. évi Aranybulla 1231. évi megújítása már tartalmazott is egy megszorítást: „A nádor pedig minden ember felett különbség nélkül ítélkezzék, kivéve az egyházi személyeket és klerikusokat, valamint a házassági és hitbérügyeket és más egyházi [vonatkozású] ügyeket, amelyek bármely címen egyházi vizsgálat alá tartozónak látszanak."800 Az egyháziak belső pereiben világi bíróságok egyébként sem voltak illetékesek. A 13. század első felében ugyan bizonyos egyházi státuszpereket801 és egyházi intézmények közti tizedpere- ket802 is tárgyalt a nádor - ám ezek többnyire Pannonhalmával kapcsolatos perek voltak, és általában az egyház részéről keresték meg a nádort, tehát nem „hivatalból" tartoztak elé az ilyen ügyek, hanem felkért („fogott") bíróként működött. Az egyházi személyek világi bíróságokkal szembeni jogi immunitása ugyanakkor nem érintette automatikusan az egyházi birtokon élő népeket, bár a 13. század közepétől szokássá vált, hogy a birtokokat és lakóikat is kivették a világi bíráskodás alól, általában a királyt, vagy valamilyen más magasabb rendű személyt vagy hatóságot jelölve meg közvetlen fórumnak.803 Érdekes látni, hogy a 13. század második felétől a nádori bírói székhez azelőtt ezer szállal kötődő pannonhalmi apátság is „kihátrált" a joghatóság alól. 1257-ben IV. Béla a kérésükre még azt a kiváltságukat erősítette meg, hogy az apát és népei csak a király és a nádor előtt vonhatóak perbe, ám 1335-ben már azon kiváltságukat 800 „Palatinus vero omnes homines indifferenter discuciet, preter personas ecclesiasticas et clericos, et preter causas matrimoniales et dotis, et alias ecclesiasticas, quacumque ratione videntur ad ecclesiasticum examen pertinere." DRMH1/1.40. Magyarul: Szöveggyűjtemény 276. 801 PRTI. 645-646., 675-676., 752-753. (RP 6., 19., 50. sz.), PRTI. 661. 802 1219-1221: PRT I. 651-652. vö: RA 368. sz., ill. RP 13. sz.; 1238: PRT I. 759-760., 761-762. (RP 56-59. sz.); 1238-1241: lásd RP 66. sz. reg. kommentárját; 1255: PRT II. 293. (RP 100. sz.) 803 Lásd pl. az esztergomi érseki népek immunitását: MES1.436-438., 474. Vö. még „Az elnevezés" c. alfejezetben az érseki nádorról írtakkal. A garamszentbenedeki apátság népeit először, IV. Béla korától kezdve, csak a megyésispánok joghatósága alól vették ki, ám 1326-ban és 1328-ban már közvetlen királynéi illetve királyi fennhatóság alá kerültek: Keglevich: Garam- szentbenedek 63-64. A veszprémi püspökség népei kiváltságát I. Károly 1324-ben erősítette meg: AOkl VIII. 401. sz. A pozsegai káptalan kiváltságáról az előző alfejezet végén esett szó (lásd Koszta: Pozsegai társaskáptalan 239-240.), stb. Általában véve lásd még Bónis: Hűbériség és rendiség 144-147.
