Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
V. A nádori joghatóság korlátai
V. A nádori joghatóság korlátái 149 erdélyi vajdai címet,740 Szolnok megye megindult az Erdélybe való integrálódás útján. A 15. század első felétől aztán az Erdélyhez közelebb eső (akkor már megállapodott nevén: Belső-) Szolnok megye ismét ketté vált, és létrejött Közép-Szolnok megye.741 1426-tól már külön beszélhetünk Közép-Szolnok megye és Külső-Szolnok megye ispánjairól, az erdélyi vajda pedig megszakításokkal 1441-ig viselte a szolnoki ispáni címet - bár ennek ekkor Külső-Szolnok megyére nézve már nem volt realitása.742 Szolnok megye különleges helyzete tehát ebből következett: egyszerre tartozott az erdélyi vajdához (kissé benyúlva Erdély területére), és feküdt azon kívül. Mindezek fényében nincs is azon csodálkozni való, hogy a kezdeti időkben valóban a nádor hatalma érvényesült a terület felett. A Váradi Regesztrum tanúsága szerint a nádor többször is ítélkezett Szolnok megyei ügyekben (az Erdélyhez közelebb eső, és a Tisza melletti megyefeleket egyaránt beleértve).743 A korai vajdai joghatóság hiányára utal az is, hogy Tomaj nembéli Dénes 1235-től egészen 1241 táján bekövetkező haláláig végig viselte a szolnoki ispáni címet is.744 A későbbi vajdai joghatóság bizonyítékaként szokás felhozni azt az általunk is idézett szakirodalmi tételt, hogy Külső-Szolnok megyének is a vajda tartott általános közgyűléseket, és nem a nádor.745 Ez tényleg így is volt, azonban nem kezdettől, a közgyűlések megjelenésének idejétől fogva. Azt látjuk ugyanis, hogy 1314-ben Borsa Kopasz nádor tartott generalis congregation Bihar, Békés, Kraszna és Szolnok megyék számára.746 1317-ben Debreceni Dózsa „király személye helyetti bíróként" kétszer is közgyűlést rendezett öt keleti megyének, köztük Szolnoknak is.747 Dózsa aztán 1318 és 1320 között megkapta az erdélyi vajdai címet, és 1320. március 12-én már erdélyi vajdai és szolnoki ispáni intitulációval számolt be egy Szabolcs, Szatmár és Szolnok megyének tartott közgyűlésről.748 Viszont - ha ezen oklevelekben nem is tüntette fel - továbbra is viselte a „király által kirendelt bíró" titulust. És miután 1322 januárjában kinevezték nádorrá, akkor is megtartotta 740 Zsoldos: Archontológia 209.; ill. a kronológia bizonytalanságára lásd még: W. Kovács: Közép- szolnok és Kraszna 47.14. jz. 741 Kristó: Vármegyék 439.; W. Kovács: Középszolnok és Kraszna 47-49. 742 Engel: Archontológia 201.; Janits: Vajdák 27; W. Kovács: Középszolnok és Kraszna 48. 743 2219: RV 220. sz.; 1220: RV 269. sz., lásd még RV 277. sz. eset, amikor Bare fia Miklós nádor beszámolt arról, hogy környezetében Szolnok megyei „jó emberek" (boni homines) tartózkodtak, köztük egy comes, és segítségükkel teremtett békét. 744 Zsoldos: Archontológia 210. Ennek oka az lehetett, hogy Dénes már tárnokmesterként, II. András alatt is volt egy ideig szolnoki ispán (1228 és 1230 között, lásd uo.), és talán szerette volna visszakapni ezt a megyét a bihari ispánsága helyett, amit kezdetben a nádori címe mellett viselt. 745 Gábor: Megyei intézmény 12-14.; Istványi: Generalis congregatio II. 194-196.; Janits: Vajdák 28. - további példákkal is alátámasztva, hogy a vajda joghatósága milyen szorosan érvényesült Külső-Szolnok megyében is. 746 AOkl III. 849. sz. Az oklevél kiadója és a közgyűlés celebrálója nem ismert, ám Kopasz székhelyén, Adorjánban kelt, és ezekben az időkben Borsa Kopasz más keleti megyék számára is tartott közgyűléseket (Kristó: Tájszemlélet 176.). 747 Zsoldos: Debrecen 53-54. AOkl V. 721-722. sz. 748
