Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 145 konzekvensen, hogy egy teljes párhuzamos láncot folytasson le a nádor és a megbízottja. 1344-ben egyébként ugyanezen László alnádor tartott közgyűlést Veszprém, Sopron és Zala (és talán más nyugat-magyarországi) megyéknek, de ott már a saját, és nem a nádor nevében bocsátott ki oklevelet.725 A másokra bízott közgyűlés folyamatának végállomása egyébként az lett, hogy a 14. század végére a nádor már egyáltalán nem vett részt a generalis congregatiokon, hanem azt vagy az alnádora, vagy az ítélőmestere tartotta.726 Összefoglalásképpen azt mondhatjuk, hogy Miklós idejében méginkább előrehaladt a nádori hivatal elválása a nádor személyétől azzal, hogy már nem csak a kúriában, de a közgyűléseken is adhattak ki a nevében, de távollétében oklevelet. A kúria teljes egészében Visegrádra költözött ekkor már, viszont egy jó ideig - ezt hangsúlyoznunk kell! - még különálló egység maradt. Félrevezető tehát az olyasfajta megfogalmazás, hogy „Nagy Lajos ... a nádori vidéki bíráskodást és bíróságot is központosította s beillesztette a királyi kúriába".727 Ahogy Bónis György is utalt rá, a nádori külön kúriát még az 1380-as években is megkülönböztették a királyi udvaron belül.728 A nádori bíráskodás tehát szervezetileg nem a királyi kúria része lett, hanem csak azonos helyszínen volt megtalálható mindkettő. Az átlagember számára természetesen ezek a szervezeti különbségek nem számíthattak sokat, ők a nádort éppúgy a királyi udvarral köthették össze, ahogy az országbírót, és a későbbi többi bíróságot is. Aztán a Zsigmond-kor elején már a nádort az országbíróval együtt a királyi kúria „rendes bírájának" tekintették,729 a betagozódási folyamat ekkorra már befejeződött. Mindezzel lezárult az a 150 (tágabb értelemben 200) éves folyamat, amely során a királyi udvarból kiváló, és országjáró nádorispántól elvezetett a királyi udvarba visszaköltöző nádorig. 432-433.). A győri és pozsonyi gyűléseken kelt oklevelek közül egy sem maradt fent eredetiben, így azoknak a pecsétjeit sem tudjuk ellenőrizni. 725 AOkl XXVIII. 685., 699., 709-710., 722. sz. 726 Lackfi István nádorsága idejéből (1387-1392) jó példákat idézett C. Tóth Norbert, összehasonlítva a nádori itineráriumot az egyes megyei közgyűlések időpontjával, és ebben olyan párhuzamosságokat mutatott ki, hogy a közgyűléseken mindenképpen a nádori ítélőmester, Uzsai Márton részvételét kell feltételeznünk: C. Tóth: Nádori hivatal 96-97. Arra, hogy a 14. század második felében már nem a nádor tartotta a közgyűléseket, lásd még C. Tóth: Nádori hivatal 88.18. jz-ben idézett szakirodalmat. Eddig egyébként még senki nem vállalkozott ennek a tendenciának a részletes bemutatására, a korábbi irodalom csak a „végeredményt" és a hozzávetőleges időpontot (a 14. század második felét, végét) emlegette, holott a század első felében, mint láttuk, éppen az volt a jellemző, hogy a közgyűlést a kúriájától távollévő nádor tartotta személyesen. 727 Nyers: Nádor működése 12.; ehhez nagyon hasonló: Kronológia I. 207. 728 Bónis: Kúriai irodák 230-231. 729 Legalábbis ez következik abból, hogy a korábbi szakirodalom által 1300 körűire (vö. Gerics: Jogintézmények és terminológia) keltezett tanácsi határozat 2. cikkelye a nádort és az országbírót egyaránt a királyi kúria részének tekintette. A határozatokat Engel Pál a 14-15. század fordulójának a környékére keltezte az ott felbukkanó jogi terminusok alapján: Engel: Tanácsi határozat 125-132.
