Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
104 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 (az esetekre alább visszatérünk).470 Feltűnő emellett, hogy a szűkebb családi fészkének számító Vas megyén471 túlmenően többször is keltezett Veszprém megyében.472 Ügyei többnyire az ekkor klasszikusnak számító intézkedéseket tartalmazták: jóváhagyta a színe előtt lezajlott elzálogosítást vagy éppen engedélyt adott rá, földbirtoklási ügyekben, vagy familiárisának, Geregye nembéli Kalmerius comesnek az érdekében intézkedett.473 Ám volt néhány olyan ismert esete is, amely túlmutatott saját territóriumának határain. A tihanyi konvent- hez címzett, 1303. június 19-én kelt levele szerint csopaki (de Chopak) Buzma fia István és fivérei erővel el akartak foglalni egy telket (sessio) a veszprémi káptalantól. A telket nem nevezte meg sem a nádor levele, sem a tihanyi konvent válaszlevele, de biztosan azonosíthatjuk Csopakkal az oklevél hátuljára írt de valle Chupak feljegyzésből, továbbá abból, hogy a Zala megyei Csopak a veszprémi káptalan tulajdona volt,474 és a foglalók is onnan származtak. A nádor tehát utasította a tihanyi konventet, hogy a nádori emberrel együtt küldjék ki saját emberüket, és titltsák el Istvánékat a telektől. Továbbá egy, már korábban elfoglalt földet, amit még a magyar királyok adományoztak a káptalannak, és amit Istvánék Márk fia István hatalma révén maguknál tartottak, szintén állítsanak vissza a káptalan tulajdonába.475 A nádori oklevél kelethelye Rátót (Rathold), amely bizonyára a Veszprém megyei településsel azonosítható. János tehát éppen a Veszprém közelében tartózkodott, amikor a káptalan beszámolt neki az esetről ([sessio]... quam ... capitulum Vesprimiensis ... dicit velle occupari), erre ő azonnal intézkedett is, utasítva egy közel fekvő egyházi intézményt. Csopakhoz pedig Tihany esett a legközelebb. Mindez annyiból érdekes, hogy Kőszegi János itt biztosan nem a territóriumán „kiskirálykodott", hanem a szó klasszikus értelmében véve nádorként járt el, hiszen az elfoglalt föld ugyan Zala megyéhez tartozott, de a tihanyi félszigettől nyugatra eső fekvésével semmiképpen nem volt a Kőszegi János családi birtoka.476 Az eset nem egyedi. Ismerünk két másik pert is 1305-ből, amely a veszprémi egyház paloznaki jobbágyai és Herbord meg fia: János közt folyt különféle hatalmaskodások miatt, amit a jobbágyok követtek el.477 A perek még III. András idejében kezdődtek a király és országbírája színe előtt, ahol a jobbágyokat el is marasztalták, majd Herbord János nádor színe előtt is felújította az ügyet. A pernek ugyan volt egy olyan kapcsolódása a Kőszegiekhez, hogy a büntetés elől elszökő paloznaki 470 AOkl I. 409., 714-715. sz. 471 Kőszeg: AOkl 1.197. sz.; Gencsapáti: AOkl 1.493. Maga Kőszeg Jánosnak és ágának a tulajdona lett a Henrik-fiak közötti birtokfelosztást követően: Zsoldos: Henrik-fiak 654. 472 Rátót: AOkl I. 409. sz.; Csesznek: AOkl 1.424. sz. és UB II. 148. (RP 324-325. sz. közötti reg.) 473 Kalmerius és a Kőszegiek kapcsolatára lásd Karácsonyi: Magyar nemzetségek 467. és RP 324- 325. sz. reg. közötti regeszta kommentárját. Kalmerius érdekében kibocsátott oklevelek: UB II. 148., AOkl I. 256. sz. 474 Csánki III. 44. 475 HO IV. 105-106. (AOkl 1.409. sz., vö. 423. sz.) 476 Kőszegi János uralmi körzetére lásd Zsoldos: Henrik-fiak 655-657. AOkl I. 714-715. sz. 477
