C. Tóth Norbert: A székes- és társaskáptalanok prépostjainak archontológiája 1387-1437 (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 4. Budapest, 2013)
Előszó
rét. A probléma ezekkel mindösszesen annyi, hogy egyrészt — jobb híján — az előbb mondott munkák alapján állították össze őket, másrészt csupán az éve(- ke)t közük mindenféle forrás megjelölés nélkül. így viszont — sajnos — nem többek, mint ismeretterjesztő munkák, illetve munkánk számára csak kontroll anyagként használhatóak. Az archontológiai munka készítése során célszerű a forrásokig visszanyúlnunk. A munka módszere viszonylag egyszerű, már-már pozitivistának mondható: az archontológiában szereplő székes- és társaskáptalanok neveinek összeállításához Mályusz Elemér listáját7 vettem alapul, majd az Országos Levéltár Adatbázisa alapján az 1387 és 1437 közötti időszak — természetesen, ahol szükség volt rá, az előtte és az utána következő évekének — káptalani, főképpen a méltóságsoros kiadványait néztem át, s a bennük talált adatokat feljegyeztem. Ezek után a vonatkozó időszak kiadott vatikáni forrásait — kérvények, kinevezések — tekintettem végig, e munka révén sok, csak keresztnevén ismert prépostot sikerült családhoz kötni. Harmadik lépésként a vizsgált időszak kiadott forrásait néztem át a Zsigmondkori Oklevéltár segítségével. Mindezek után vettem kézbe az egyes káptalanokról született munkákat, s dolgoztam be adataikat a listáimba. (Ez egyúttal az adatok rangsorolását is jelenti: a Magyar Királyság területén keletkezett forrásokban szereplő méltóságviselő neve elsőbbséget élvez a többi helyről előkerült adattal szemben.) Végül néhány esetben mélyfúrást végeztem egy-egy problémásabb időszak rendbetételére. Az előbb leírt lépések sorrendje természetesen vitatható, hiszen annak idején még jómagam is úgy tanultam, hogy először a szakirodalmi munkákat, aztán a kiadott forrásanyagot kell megnézni, s csak ezek után következhet a kiadatlan forrásanyag feltárása. A korábbi kutatásaim azonban meggyőztek arról, hogy a fentebb leírt sorrend a legcélravezetőbb az archontológia készítése során. Ugyanakkor néhány dolgot mindenképpen hangsúlyoznom kell: 1. az egyes káptalanokról szóló monográfiák, tanulmányok nem mellőzhetőek; 2. Engel Pál világi archontológiája és genealógiája nélkül nem sokra jutottam volna; 3. a hiánytalan — értve ez alatt a megismerés magyarországi lehetőségeit, illetve a magyar forrásanyag sajátosságait — archontológia elkészítéséhez gyakorlatilag a vonatkozó időszak teljes forrásbázisának ismerete szükséges. Ez utóbbi feltétel, ha nem is maradéktalanul, jelen pillanatban az utolsó megjelent Zsigmondkori Oklevéltár kötettel, azaz az 1425. évvel teljesül. Mindez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy gyűjtésünk nem tart, illetve nem tarthat igényt a teljességre, további adatok a forrásfeltárás (elsősorban a vatikáni kutatások) és -kiadás (a Zsigmondkori Oklevéltár további kötetei) előrehaladásával biztosan előkerülnek majd. Ezzel szemben fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelen munka nem prozopog- ráfia, azaz az egyes prépostságot viselt személyek esetében nem volt célom a rájuk vonatkozó összes adat összegyűjtése — így tehát az egyes prépostok más javadalmaira nem végeztem külön kutatást —, illetve amennyiben valamilyen 7 Egyházi társadalom 110-113. — Összeállításunkban a nyitrai székeskáptalan nem szerepel, mivel korszakunkban az élén nem prépost, hanem az olvasókanonok állt.(Vö. Vagner József: Adalékok a nyitrai székes-káptalan történetéhez. Nyitra, 1896.) 8
