C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
174 Tanulmányok immáron a következő század elején, Rosarius Máté és Mettenpeck Simon pozsonyi kanonokok871500. július 24-én a győri káptalannal átíratták.88 A fentebbi bírói döntés ismeretében már értelmet nyer az, hogy 1464-ben miért csak Pálóci György érsek engedélyét és megerősítését íratták át a győri káptalannal: a pozsonyi káptalan magánlevéltárában a többi, tizednegyedek- ről szóló oklevéllel ellentétben ennek a megegyezésnek nincsen meg az eredeti példánya, csak az 1452. évi megerősítése ismert. Ebből viszont az következik, hogy az 1439. május 11-i közjegyzői oklevél valamiért nem került be a káptalan levéltárába, illetve ha igen, akkor valamilyen úton-módon eltűnt onnan. Másik figyelemre méltó dolog, hogy az esztergomi káptalan tagjai, különösen a Szent Adalbert-oltár igazgatói nem egykönnyen mondtak le korábbi járandóságaikról. Mindezt kiválóan bizonyítják az ún. 1397. évi esztergomi egyházlátogatási jegyzőkönyvben leírtak: az oltárigazgató elpanaszolta, hogy a Pozsony megyei negyedekből származó jövedelme időközben lecsökkent a tizedszedők — akik a tizedeket össze szokták gyűjteni —, önkénye miatt.89 Adataink végére értünk, ám mielőtt levonnák következtetéseinket, kiegészítésképpen még az egyes oklevelek utóéletéről kell szólnunk, mivel azok hasznos adalékkal szolgálnak a tizedek birtoklásához. Az első, tizedügyben átíratott oklevél Telegdi Csanád érsek 1332. április 16-i privilégiuma volt, ezt előbb Bernát pozsonyi őrkanonok Demeter bíboros, esztergomi kormányzóval 1384. július 25-én megerősítette,90 majd Demeter és Csanád okleveleit külön- külön 1407. március 5-én István pozsonyi kanonok a győri káptalannal íratta át csakúgy, mint Lajos király 1349. augusztus 6-i levelét és Dörögdi Miklós egri püspök 24-i válaszát.91 Egy nappal korábban, március 4-én István kanononok Szécsényi Mihály váci püspök 1349. augusztus 26-i válaszát, amely szintén tartalmazta Lajos király levelét, íratta át.92 Hat év múlva Nagyszombati Miklós pozsonyi kanonok jelent meg a győri káptalan előtt és ezúttal Demeter bíboros Telegdi Csanád érsek 1332. évi oklevelét megerősítő privilégiumát foglaltatta oklevélbe.93 Hosszabb szünet után, 1464. május 17-én Vépi János pozsonyi kanonok egy oklevélbe íratta össze a győri káptalannal Miklós érsek 1364., Kanizsai János érsek 1410., 1413., 1414., és Pálóci György érsek 1439. évi okleveleit.94 90 91 92 93 94 Személyükre lásd Köblös: Egyházi középréteg 464/56. sz., 461/47. sz. DF 228207. (A győri káptalan oklevelét átírták 1513-ban, mivel a csallóközi tizedek ügyében 1509-ben Bakos György, a Szent Adalbert-oltár rektora újra indította a pert Ferrarai Amadé Tamás kánonjogi doktor, esztergomi vikárius előtt, de végül Iohannes Staphileus sebenicói püspök [1512-1528. HC III. 299.], pápai kiküldött bíró 1513. júl. 27-i ítéletével ismét a pozsonyi káptalant erősítette meg a tizedek birtokában.) „de quartis suis de comitatu Posoniensi interdum modicum habere potest, proter potentiam decimatorum, qui decimas ipsas conducere solent" - Kollányi: Visitatio 245. DF 228195. DF 228196. DF 228211. DF 228197. DF 228237.
