C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában A szentszéki peres eljárást a kánonjog szabályozza. A Corpus iuris canonici- ben javarészt a IX. Gergely pápa által összeállíttatott és 1230-ban jóváhagyott, Liber Extrának nevezett dekretálisgyűjtemény első és második könyvében találhatók a peres eljárásra vonatkozó, a késő középkorban is érvényben lévő szabályok.1 Ezek azonban nem alkotnak rendszeres és tételes perrendtartást: az egyes konkrét esetekben hozott zsinati, illetve pápai rendelkezések csupán bizonyos részleteket szabályoznak, tehát a gyűjtemény inkább az elveket rögzíti és a kereteket jelöli ki. Ezeket a kereteket a szentszéki bírósági gyakorlat töltötte meg a helyi egyházmegyei vagy egyháztartományi szinten elfogadott szabályok, illetve a szokásjog adta tartalommal. Ennek a bírósági gyakorlatnak megismeréséhez azok a korabeli kézikönyvek használhatók legjobban, amelyeket maguk a bíróságok is forgattak. A kézikönyv-típus neve ordo iudiciarius, amelyet magyarul bírósági rendtartási szabályzatnak, bírósági szakkönyvnek nevezhetünk.2 Ezek az ordók Eu- rópa-szerte elterjedtek voltak.3 Talán a leghíresebb, legismertebb ezek közül Guillaume Durand (latinosán: Guilielmus Durandus vagy Durantis, 1230 kö1 A Decretales Gregorii IX. vagy Liber Extra (szokásos jelölése az utóbbi név után: X) összesen 5 könyvre (liber), azon belül címekre (titulus) és fejezetekre (capitulum) oszlik. (A könyveket és az alegységeket egyaránt arab számmal jelöljük, utána a Friedberg-féle kiadás kötet- és oldalszámát tüntetjük fel.) A peres eljárásra vonatkozó szabályok például: X 1. 31-32. Friedberg II. 186-194. (a bíró), X 1. 38. Friedberg II. 211-218. (az ügyvéd), X 2. 1. Friedberg II. (az ítélet- hozatalról), X 2. 3. Friedberg II. (a keresetlevél), X 2. 8. Friedberg II. 268-270. (a kifogások), X 2. 18. Friedberg II. 305-306. (a bevallásról), X 2. 19-20. Friedberg II. 306-340. (a bizonyítás, a tanúk és a tanúvallomások), X 2. 22. Friedberg II. 344-353. (az okleveles bizonyítékok), X 2. 23-24. Friedberg II. 353-374. (a vélelem és az eskü), X 2. 27. Friedberg II. 393-409. (az ítélet), X 2.28. Friedberg II. 409-443. (a fellebbezésről). A Liber Extrában foglaltakat a VIII. Bonifác által 1298-ban összeállíttatott Liber Sextus néhány ponton kiegészítette (ennek a szokásos jelölése: „in Sexto", „in VI" vagy legegyszerűbben: VI, szövegbeosztása, könyv-, cím-, és fejezetszámozása éppen a kiegészítés szándéka miatt a Liber Extráét teljesen követi). 2 Egyúttal a perrendtartás latin megnevezése is ordo iudiciarius vagy iudicialis: Surányi: Rendtartás 67. 3 Ludwig Wahrmund több XII-XIII. sz.-i hosszabb-rövidebb szentszéki perrendtartást is kiadott az általa alapított Quellen zur Geschichte des Römisch-kanonischen Processes im Mittelalter című sorozatban (QGRkPM I-V.L). Ezek egy része a pereskedők dolgát megkönnyítő summa, vagy különböző iratmintákat, formulákat is tartalmazó, a bíróság és a közjegyzők által is használható traktátus, általában a peres eljárás rendjében tagolva; a memorizálás kedvéért egyes részleteket versbe is szedtek, de pl. Eilbert von Bremen 1191-1204 körűire datált ordo iudiciariusa eleve hexameterekben írt 397 sornyi vers: QGRkPM I., Heft 5., 1906.
