C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
56 Tanulmányok A korábban felsorolt adatok alapján a pozsonyi prépost, aki tisztségében időről-időre kinevezett helyettest, kétségkívül rendelkezett bírói joghatósággal, kérdés azonban, hogy ez mekkora területre terjedt ki. Már csak az esetlegesen felbukkanó esperesek székhelye alapján is kézenfekvő: a Csallóközre.109 Ezt másfelől is meg tudjuk támogatni néhány adattal: egyrészt a pozsonyi prépostok egyházi bíróként kiadott okleveleiben felbukkanó nemesek lakhelyének meghatározásával, másrészt olyan esperesek keresésével, akik nem a Csallóközben tevékenykedtek. A préposti oklevelekben évrendben a következő nemesi családokkal és intézménnyel találkozunk: Kápolnai és Olgyai (1289), Vatai, Magyari és Völki (1301), Jányoki (1311), pozsonyi Szent Antal-ispotály (1384), Kiliti és Görgetegi (1387), Karcsai és Csenfalvi (1388), Sári és Csukárfalvi (1400), Kiliti (1404), (Bodó)bári (1420), Sámoti, Illyésvatai és Jókai (1421), Jókai és Féli (1422).110 Ezen családok névadó települései mind a Csallóköz területén találhatók. A második esetre, a Csallóközön kívüli ún. „nagyobb Pozsony megye" területén eljáró esperesekre csak néhány adattal rendelkezünk a vizsgált időszakból: a pápai tizedszedők összeírásaiban 1332 és 1337 között említenek egy Bertalan esperest,111 akit a kutatás — mivel a helynév hiányzik — a pozsonyi (hegyalatti) esperessel azonosít.112 Nagyjából ugyanebben az időben (1336. augusztus 14.) bukkan fel az ekkor még szintén Pozsony megyéhez számított Dudvág melletti esperesség vezetője, János presbiter, (a pozsonyi) Szent Mihály-egyház rektora.113 Mint látható, Pozsony megye Csallóközön kívüli részén a XIV. század első harmadában még két esperesség osztozott, e helyzeten valamikor ezután történt változás, és a század közepén ez már az esperesség elnevezésében is megjelent: János vízkeleti plébános és nagyobb Pozsony megyei esperes 1346. március 5-i jelentésében tájékoztatta arról Jakab esztergom-szenttamási prépost esztergomi vikáriust, hogy parancsa értelmében megidézte a Szentgyörgyi Gróf család tagjait György-nap nyolcadára jelenléte elé.114 Közvetett bizonyítékaink alapján tehát — a szakirodalommal egybehangzóan — kijelenthető, hogy a pozsonyi prépost, illetve vicarius in spiritualibus generálisa rendelkezett bírói joghatósággal, ám az — az eddigi álláspontokkal szemben — csak a „kisebb Pozsony megyére", vagyis a Csallóköznek Pozsony 109 A szakirodalomban van olyan nézet is, amely szerint a pozsonyi prépost alá kezdetektől három, a hegyalatti, a dudvági (vízközi) és a csallóközi esperesség tartozott (Steinhübel: Uhorsky hrad Preslava 371-374.; ismerteti Buják: Historiográfiai áttekintés 44-45.), de ez — mint később látjuk — az 1469-től létező helyzet visszavetítése az az előtti időszakra. 110 A forrásadatokat lásd fentebb a jegyzetekben! 111 Mon. Vat. 1/1.202. 112 Steinhübel: Uhorsky hrad Preslava 371-374. (Ismerteti Buják: Historiográfiai áttekintés 44-45.) 113 MESIII. 289. „dyaconus prope Dudvag". 114 DL 84265. (Bónis: Szentszéki regeszták 1024. sz.) „Domino suo reverendo magistro Iacobo preposito Sancti Thome martiris Iohannes sacerdos de Viskeleth ac vicearchidiaconus de comitatu maiori Posoniensi et se subiectum". - A mondott Jakab kánonjogi doktor, prépost és vikárius 1340. nov. 18. (Anjou okit. XXIV. 670. sz.) -1347. jún. 3. (DL 3879.) között mutatható ki javadalmában és tisztségében.
