C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
i i . I A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421-1425) 53 ténő temetkezés jogában. E szerint a faluban élő mindkét nembeli nemes és nem nemes (kivéve az oklevél végén név szerint felsorolt kegyurakat), ha az egyházban kíván temetkezni, akkor az egyház építkezéseire és más szükségleteire egy új márkát köteles fizetni. A pénzt az egyházra hagyott egyéb javakkal együtt a mindenkori templomgondnok a plébános tudtával és a népből való néhány öreggel szedje be, az összeg felhasználásáról pedig évente számoljanak el, érintetlenül hagyván a rektort illető kánoni részt. Mindez nem történhet a gellei anyaegyház plébánosának kárára, hanem a főesperesi jogokhoz tartozó esedékes adó megfizetésére szolgál (in subsidium competens ad iura archydiaconalia persolvenda).81 A prépost ítéletével szemben a bári nemesek és nem nemesek közül néhányan az esztergomi szentszékhez fellebbeztek, ám a Vicedomini Máté vikárius vezette bíróság keresetüket elutasította és helybenhagyta a prépost ítéletét.82 A következő két adatunk Pozsony és Moson megyék nemessége részére 1421 júliusában tartott bírói közgyűlésén kiadott parancslevelekből származik. Az azonos napon, július 22-én kiállított oklevelek egyike a sámoti és illyésvatai nemesek között leánynegyed, a másik a jókai nemesek között hitbér és jegyajándék ügyében született, ám közös bennük, hogy a birtokok becslésére kiküldött személyeknek a pozsonyi prépostnak mint az ügy rendes bírójának (tamquam iudici eorum ordinario) kellett jelentést tenniük azért, mert azok alapján a prépost meghozhatja majd ítéletét.83 Kötetünk főszereplőjétől, Sóvári Sós László préposttól egyetlen olyan oklevél maradt fenn, amely bírói joghatóságára utal: 1422. január 23-án megparancsolta csallóközi esperesének, a magyari plébánosnak, hogy egyházi büntetések terhe alatt idézze meg a felsorolt jókai nemeseket Féli Péter ellenében bizonyos jegyajándék tárgyában.84 Mielőtt rátérnénk a pozsonyi prépostok bírói joghatóságának jellemzésére, még meg kell említenünk, hogy forrásaink szerint a pozsonyi prépostok a Csallóközben fekvő települések plébánosai közül időről időre espereseket85 neveztek ki. Az esperesekre vonatkozó adatok meglehetősen szórványosak a vizsgált közel 140 évből — aminek elsődleges oka a források feltártságának hiányában keresendő, illetve minden bizonnyal az volt, hogy az ügyeket még ekkor is elsősorban szóban intézhették86 —, de így válik a helyi egyházi bíráskodási struktúráról alkotott képünk teljessé. Az eddigiekben részletesen leírtakról, a könnyebb érthetőség végett táblázatot készítettünk, hogy ez alapján folytathassuk elemzésünket. 81 ZsO VII. 1758. sz. 82 ZsO VII. 2249. sz. 83 ZsO VIII. 795-796. sz. 84 ZsO IX. 75. sz. (Zichy VIII. 47., a pecsételési záradékból, amely szerint Márton, a Szent Már- ton-egyház plébánosa és kanonok pecsétjével erősítette meg a levelet, sejthető, hogy a prépost pecsétje még nem készült el.) 85 Steinhübel: The County of Bratislava 13. 86 Fügedi: Verba volant, passim, illetve 450-456. T
