C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
46 Tanulmányok illették.35 (E közös birtokok Csukária, Szilincs, Nyárasd és Vásárút voltak.)36 Szintén a dékán hatáskörébe tartozott a halak, ajándékok és általában minden közös jövedelem elosztása, amelyet a prépost és a káptalan által delegált egy vagy két kanonok jelenlétében, saját házában végezhetett.37 A kanonokok négy vádpontja közül kettő csak közvetve érintette a dékáni joghatóságot: ezekben arról esik szó, hogy Sós László az említett birtokok élére saját officiálisait állította, akik ezeket önkényesen igazgatják, illetve önkényes adókat vetnek ki a lakosokra - az officiálisok tehát részben a dékán feladatait vették át.38 A per delegált bíráinak e vádakkal kapcsolatos ítélete további részleteket árul el a dékán feladatairól. A közös birtokokról származó jövedelmek beszedésén túl a befolyt összeget a továbbiakban kezelte is, legalábbis erre utal, hogy a kanonokoknak tilos volt akár a prépostot és a káptalant együttesen, akár csak a káptalant illető pénzekből bármit is magukhoz venniük, a dékán távollétében befolyt pénzt a sekrestyében kellett őrizni, és, amennyiben az csak a káptalant illette, akkor a kanonokok összehívásával, ha pedig a prépostot is, akkor az ő vagy emberének jelenlétében lehetett róla dönteni.39 A közös jövedelmekből a prépostnak járó negyedrész kiadása magától értetődően szintén az ő feladata volt.40 A dékán és a préposti officiálisok jogállásának különbségét magyarázva az érseki bírák kiemelték, hogy az előbbi a prépost és a káptalan alá van rendelve, míg az officiálisokat a prépost maga nevezte ki. Míg az utóbbiak így egyedül a prépostnak kell engedelmeskedjenek, addig a dékánt bármilyen visszaélés esetén a káptalan nevében vonhatják felelősségre és büntethetik akár birtokainak elvételével is.41 A további, töredékes adatokból megállapítható, hogy a dékánnak munkájáért fizetés járt, amelyet a káptalan bevételeiből fizettek. Ennek nagyságáról 35 Oklevéltár 286/17-29., 293/2-3. Lásd a 4. fejezetben is! 36 Uo. 290/17-18. 37 Uo. 288/1-8. Vő. a 12. sz. káptalani vádponttal is, amely szerint 1421-ben a prépost a káptalannal közös tulajdonú vízből fogott halakat erőszakkal a saját házába vitette. Az osztozkodást leírván nem esik szó dékánról, csak arról, hogy azt „az őrkanonok és az egész káptalan" végezte. (Oklevéltár 297/24-25.) Ennek magyarázatául három lehetőség kínálkozik: vagy arról van szó, hogy a korban az őrkanonokságot viselő Jakab (Lásd C. Tóth: Pozsonyi társaskáptalan 117.) egyúttal dékán is volt, vagy a dékán az osztozás időpontjában nem tartózkodott Pozsonyban, és az őrkanonok a teljes (?) káptalannal együtt helyettesítette, vagy pedig az, hogy az 1421/22-es gazdasági évre valamilyen okból egyáltalán nem választottak dékánt. Utóbbira lehetne példa az 1415-ös év, ám, tekintve, hogy mind az 1420/21-es, mind pedig az 1422/23-as években be volt töltve a dékáni tisztség, ez a lehetőség a legkevésbé valószínű. Konkrét érvet leginkább a dékán távolléte mellett lehet felhozni, a pert lezáró érseki ítéletlevél egyik pontja ugyanis úgy szól, hogy amennyiben a halak szétosztásakor a dékán távol van, az osztást a káptalan végezze, a prépost pedig a szétosztott részekből választhat egyet. Ez pontosan megfelel a 12. vádpontra adott préposti válaszban leírtaknak, amely szerint az osztást a káptalan és az őrkanonok végezték. 38 Oklevéltár 287/7-12., 24-32. 39 Uo. 292/26-30., 35-42. 40 Uo. 293/4-6. Uo. 290/25-34. 41
