C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)

Oklevéltári rész - A kiadás elvei

A kiadás elvei

Mivel a teljes szövegű közléssel a szövegek hozzáférhetőségének és felhasználhatóságának biztosítása volt elsősorban a célunk, a szövegek írásmódbeli és nyelvi jellegzetességeit megtartva a központozást normalizáltunk és az áttekinthetőség érdekében a szöveget bekezdésekre tagoltuk. A káptalan által benyújtott vádpontok számát (1-32., Kl-2.) a szövegben a vád ismertetésénél

bekeretezett félkövér arab számmal tüntettük fel (pl. |jk_). A keresetlevélből átemelt szövegeket, illetve a peraktából idézett perbeszéd-részleteket idézőjelbe tettük.

Az ítéletlevelek (oklevéltárunk 6-17. számú tételei) szövegének eleje az in- titulatiótól a pozsonyi tárgyalás tényleges leírásáig, illetve vége (corroboratio, datum és tanúk felsorolása) egymással megegyező. Ennek ellenére a teljesség kedvéért, illetve filológiai okból (például az iniuriis szónak a 4. fejezetben taglalt tévesztésének megoszlása) minden egyes esetben az oklevelek teljes szövegét közöljük.

A közlés a latin forrásoknál Magyarországon szokásos, a Zsigmondkori oklevéltár legutóbbi köteteiben is alkalmazott elveket követi, figyelembe véve a legújabb ajánlásokat1 (normalizált ti, e megtartása az ae helyett, Beatus, Sanctus és személynevek nagy kezdőbetűs, személynevet nem tartalmazó ünnepnevek kis kezdőbetűs írása, Iohannes és lacobus Johannes és Jacobus helyett, a J betűnek csak vulgáris névalakok esetében való használata). A nuntio ige különböző alakjait (nuncio, nunctio, nunccio) írásképi okokból nem egységesítettük. Egységesen egybeírtuk viszont az okleveleinkben hol egybe, hol különírt hincinde és cjuampluribus, illetve külön a de presenti alakokat. A vesszőhasználatban azt az elvet kívántuk követni, hogy a szintaktikailag összetartozó elemek közé lehetőleg ne kerüljön vessző. Az oklevélszövegekben előforduló arab és római számok alakját megtartottuk, kivételt a fél jelölésénél tettünk (Vi). Az ítéletlevelekben előforduló rövidített megszólításokat kerek zárójelben oldottuk fel, például v(estre) r(everende) p(aternitatis). Mivel szentszéki perről van szó, a megkülönböztetés miatt is nagy kezdőbetűvel szedtük az Apostoli Szentszék, Apostolica Sedes szavakat. A nyilvánvaló elírásokat, szótévesztéseket általában javítottuk - ezekre jegyzetekben hívjuk fel a figyelmet -, de bizonyos, nem értelemzavaró hibáknál vagy következetlenségeknél csak a szó után tett (!)-lel jeleztük, hogy a szó az eredeti oklevélszövegben az adott formában áll. (Például a dies szót az oklevelek hol hím-, hol nőneműnek tekintik, utóbbi esetekben is felkiáltójellel jeleztük az eltérést.) A közjegyzői záradékokat, mivel szövegük

1 Tringli: Középkori; Szovák: Korreferátum.

I