C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
22 Tanulmányok — A jelenséget alátámasztó források azok a szentszékekhez intézett átterelőparancsok, amelyekben egy adott országos bíróság vagy maga a király utasította a szentszéket, hogy az ügyet világi fórumhoz küldje át.62 A hatásköri túllépések szankcionálása, illetőleg az egyházi bíró esetleges megbüntetésének kérdése viszont inkább már a XV. század második felében kerül elő (1458:35. te., 1492:46. te., 1498:61. te.)63 3. Ugyanilyen későbbi igény az, hogy a szentszéki bíróságok ne élhessenek vissza a kiközösítés eszközével (1486:28. te., 1498:61. te.).64 Az egyházi és világi ítélkezés szétválasztásához viszont azt is meg kellett határozni, hogy mely ügjek világiak és melyek az egyházi bíráskodás hatáskörébe tartozó lelkiek. Érdekes módon erre csak Mátyás király uralkodásának előestéjén, a Szilágyi Mihály kormányzó által hozatott cikkelyekben tettek először kísérletet, felsorolás formájában (1458:9. te.), amelyet azután Mátyás intronizálása után újból törvénybe foglaltak (1458:35. te.). Legszisztematiku- sabban, illetve legrészletesebben az 1462:3 te. sorolja fel a szentszéki illetékességű ügyeket, a későbbi törvénycikkek (1464:17. te., 1471:17. te., 1492:46. te.) pedig mind ezeket az előzményeket visszhangozzák. Az 1462:3. te. szerint tehát az egyházi bíróságok hatáskörébe a következő ügyek tartoztak: 1. szentségi ügyek, 2. hit és eretnekség kérdései, 3. végrendeletek és ezt kiegészítő jogügyletek, 4. tágan értelmezett házassági ügyek: hitbér-, hozomány és leánynegyed ügyek, nem földbirtok formájú jegyajándék, 5. tizedfizetési ügyek (dologi és személyi jogviták), 6. uzsora, 7. özvegyek és árvák bántalmazása (ha nem birtokügyek), 8. esküszegés és hamis eskü, 9. minden egyéb olyan ügy, amely kiközösítést von maga után.65 Ha ezen a ponton visszaidézzük magunk elé az egyházi bíráskodás kánonjogi szabályozásáról fentebb mondottakat, látható, hogy a magyarországi szabályozás egyáltalán nem tér el attól. Sőt: egyes magyarországi törvénycikkek mai szemmel felületesnek, és hiányosnak tűnő meghatározásai arról, hogy egyébként még több más ügy is a szentszékek elé tartozik, amelyek „nem világi természetűek" (lásd például az 1464:17. és az 1492:46. törvénycikkeket) éppen azt tükrözik, hogy a korban az egyházi bíráskodás hatásköre közismert és mindenki által tiszteletben tartott volt, márcsak azért is, mivel minden keresztényre nézve kötelező volt. Az persze más kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan és mennyiben próbálták az általánosságban megfogalmazott szabályokat saját érdekeiknek megfelelően értelmezni, valamint meg- vagy kikerülni. Ebből a szempontból jelzésértékű, hogy a magyar törvényekben ugyanezekben a felsorolásokban fel-felbukkan, hogy a földbirtokkal kapcsolatos jogvitákat — még akkor is, ha hitbérrel, jegyajándékkal, leánynegyeddel kapcsolatosak — nem az egyházi, hanem a világi bíróságok 62 Bónis: Egyházi bíráskodás 653-654. 63 CIH1.510-511., 628-631. (az 1458:35. te. ebben nem szerepel); DRH1458-1490.102.; DRMHIV. 24-25., 126-127. 64 CIH 1.428-431., 628-631.; DRH 1458-1490. 283.; DRMH IV. 126-127. 65 CIH 1.340-343.; DRH 1458-1490.126-127 Vö. Bónis: Entwicklung 224-225.; Uő: Egyházi bíráskodás 651.
