C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Adattári rész - 1. Életrajzok
206 Adattári rész nos-e Bodonyi Domokossal, kétséget kizáróan megint csak nem igazolható. Feltűnő azonban, hogy Domokos cantor épp abban a viszonylag rövid időben jelenik meg a káptalani oklevelek méltóságsorában, amikor Bodonyi Domokos sem Bécsben, sem Padovában nem tanult, hanem nagy valószínűséggel Váradon volt. Amennyiben a két személy azonos — amit magunk valószínűnek tartunk —, akkor a Domokos /ecforságát emlegető padovai adat mögött nem annyira feltételezett társaskáptalani tisztséget kell keresnünk, hanem székeskáptalani subledori tisztségre kell gondolnunk. Ezt a pozíciót az ének- lőkanonoki javadalomból való távoztával, de még padovai egyetemi évei megkezdése előtt szerezhette meg, talán a lectori stallum majdani elnyerésének reményében. Miután Domokos — immáron kánonjogi doktorként — 1402-ben Padovából visszatért Váradra, elnyerte az őrkanonoki méltóságot.26 A tisztséget egészen 1417-ig viselte, e tizenöt év alatt azonban legalább két olyan időszak is volt, amikor hosszabb ideig Váradtól távol tartózkodott. Először 1407 januárjából ismert olyan oklevele, amelyet mint erdélyi püspöki vikárius (és váradi őrkanonok) adott ki.27 E tisztséget nem sokkal korábban nyerte el: elődjének, Jakabnak 1406-ból még ismerjük kiadványát.28 Az, hogy posztjáról mikor távozott, már nem egyértelmű: utolsó vikáriusi oklevele 1408 júniusából ismert,29 a következő erdélyi helynöki oklevél viszont már 1424-ből, Mérai Tamás ózdi főesperestől származik, aki a helynöki széket Pálóci György püspöktől kapta meg,30 legkorábban Pálóci kinevezése után, 1419 nyarán. A nagy hiátus ellenére sem tartjuk azonban valószínűnek, hogy vikáriusi tisztségét 1408 után még hosszabb ideig viselte volna. Ennek az az oka, hogy meglehetősen kérdéses, hogy ez a méltóság a korban folyamatosan be volt-e töltve, miként arra számítanánk. A szintén az erdélyi püspök által választott Meszesen túli vagy tasnádi vikáriusok névsora ugyanis a XV. század első évtizedeiben gond nélkül összeállítható, elsősorban számos ránk maradt oklevelüknek köszönhetően. Ezek a kiadványok főként családi levéltárakban — így például a Kállay, Perényi, Vay, Zichy családok archívumaiban — maradtak fenn, illetve található néhány példány az egri káptalan országos levéltárában is.31 Az, hogy az erdélyi vikáriusok is hasonló számban állítottak ki okleveleket, csakhogy ezekből egyetlen egy sem maradt fenn, felettébb valószínűtlennek tűnik. Az erdélyi püspök bíróságának működése azonban — vonatkozó kutatások híján — ebben az életrajzban nem elemezhető. Az azonban, hogy miért épp Domokosra esett Upori István erdélyi püspök választása, magyarázható azzal, hogy az utóbbi még a XIV. század utolsó évtizedeiben váradi éneklőkanonok volt,32 így 26 Lásd 16. jegyz. 27 ZsO II. 5252. sz. 28 UGDSIII. 457., ZsO I. 4449. sz. Vö. Vekov: Locul de adeverire din Alba-Iulia (Anexe 7.). 29 DL 73894. 30 ZsO XI. 391. sz. Mérai Tamást egy évvel korábban említik először adatolhatóan erdélyi hely- nőkként: ZsO X. 66., 264., 360., 1003. sz. 31 Minderre lásd a DL-DF-adatbázist. Bunyitay: Váradi püspökség II. 107-108.; Temesváry: Erdély püspökei 280-281. 32
