C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról 19 illetőleg főesperességük területén vikáriusi jogokat gyakoroltak, pontosabban maguk helyett vikáriusokat neveztek ki. A pozsonyi prépost vikáriusi joghatóságát az általunk tárgyalt korszaknál később, 1469-ben szerezte meg, ekkortól az esztergomi érsek officiálisának és általános helynökének számított.47 A kalocsai, illetve az esztergomi érsek szentszéke saját egyházmegyéjükben elsőfokú, az alárendelt szuffraganeus egyházmegyékből fellebbezett ügyekben másodfokú illetékességgel bírt az egyházkormányzati hatalom hierarchiájának megfelelően.48 Az esztergomi érseki szék a főpap prímási joga folytán azonban az 1394/95-től állandósuló szokásjog szerint az egész Magyar Királyság összes egyházmegyéjéből harmadfokú fellebbviteli fórumnak számított.49 Elvben nyitva állt a fellebbezés a római kúriába is — a pápához korszakunkban is „a per bármely fokán és bármely szakaszában" a közbenső fellebbviteli fórumok kihagyásával bárkinek joga volt fellebbezni (appellatio per saltum)50 —, ezt azonban a magyar királyok Zsigmond óta51 több-kevesebb sikerrel igyekeztek korlátozni. Törvényekben rögzítve csak az 1480-as évektől kezdve találkozunk ezzel (Mátyás uralkodása alatt az ún. Decretum maiusban: 1486:44-45. te., II. Ulászló idején pedig az 1492:45., 1495:10., 1498:63. törvénycikkekben),52 és főleg annak érdekében, hogy a pereket helyben, a megyéspüspök fóruma előtt kezdjék meg a pereskedők, a fellebbvitel rendjét pedig a világi bíráskodás rendszeréhez hasonlóan tartsák be. 47 Uo. 121. A szepesi prépost vikárius voltáról lásd Khlósz: Praxis 19. (tit II. nr. 1.) - A liptói esperes (vicearchidiaconus) egyházi bíráskodásának kérdését itt mellőzzük. - A pozsonyi prépost joghatóságának korábbi időszakára lásd a 2.3. fejezetet. 48 Uo. 122., 124. Vő. Erdő: Egyházjog 687. (2658. bek.), 695. (2695. bek.) A salzburgi érsekség példája: Balogh: Középkori bajor 108. Az elsőfokú bíróságok egymással egyenrangúak. 49 A prímási rangot és a legatus natus címet először Kanizsai János esztergomi érsek kapta meg IX. Bonifác pápától 1394-ben előbb személyében az esztergomi egyháztartományra (ZsO I. 3382. sz.), majd 1395-ben a kalocsai egyháztartományra kiterjesztve, az esztergomi egyháztartományra nézve pedig örökletesen (ZsO I. 3885. sz.), lásd Kiss: Királyi egyházak 35.; Szuromi: Bíráskodás 160. A primátust és a legatus natus rangot biztosító bullákat V. Miklós 1452. márc. 24-én adta ki (Theiner II. 600. és 601.) és X. Leó pápa 1513-ban erősítette meg, ill. írta át (Theiner II. 593-594, és 597., 603-606.), és mindmáig hatályban vannak. (A fellebbezésről uo. 604.) Szervezetileg ma az Érseki Főszentszék (első- ill. másodfokú bíróság) és a Prímási Főszentszék (harmadfokú bíróság) két külön intézmény: Erdő: Egyházjog 700-701. (2717-2719. bek.) Lásd még Khlósz: Praxis 9-10. (tit. 1. nr. 5.), ill. 129. (tit. 5. nr. 12.) Utóbbit idézi: Surányi: Rendtartás 33. A XIX. sz.-i fellebbezési struktúra hasonló, csak az érsekségek száma több, lásd uo. 37. 50 Surányi: Rendtartás 16., 27, de: 142.; Bónis: Entwicklung 215.; Uő: Egyházi bíráskodás 645.; Erdő: Egyházjog 688. (2662. bek.) - A XVIII-XIX. sz.-i gyakorlatban ez nem volt lehetséges: Khlósz: Praxis, 7-10. (tit. 1. nr. 5.); Gózony: Egyházi törvénykezés 228. 51 DRH 1301-1457. 238. Vö. DF 237455., p. 2. CIHI. 508-511., 568-569., 630-631.; DRMH IV. 22-25., 60-61., 128-129. 52
