C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
188 Tanulmányok újforintból június 26-án 158 újforintot adott át a királyi megbízottnak.33 A másik példánk az ország ellenkező feléből származik: Domokos leleszi prépost 1398. szeptember 11-én 56 aranyforintot, míg három hónappal később, december 15-én további 107 és fél újforintot fizetett ki a reá kivetett 215 újforintból.34 Minden bizonnyal 1400-ban is két részletben fizetett, mivel április 30-án 106 és fél újforintot adott át,35 ami éppen a fele a szokásos összegnek. Azaz a másik felét — noha adatunk nem maradt rá — nyilván később törlesztette. E fizetési mód, részleteiben egyelőre nem tisztázható módon, az 1400-as évekre alakult át az egy összegben történő kifizetésre. Ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, az adó összege a vizsgált időszakban nem változott. Ez másik oldalról erősíti meg azt a sejtésünket, hogy az adó 1397. évi bevezetése mögött ne ideiglenes szándékot lássunk, valamint azt, hogy a cikkely szövegével ellentétben ez az adó valójában nem az intézmények éppen aktuális évi jövedelmének felét jelentette, hanem egy egyszeri alkalommal megállapított összeg volt. Tehát nem a mindenkori jövedelmük alapján kellett fizetniük, hanem minden évben azonos összeget kitevő állandó adónak tekinthető, és szemmel láthatóan az egyháziak is így tekintettek rá. (Lásd erre alább még bővebben!) Természetesen mint minden adónál, itt is megjelentek, noha nem nagy számban, az annak fizetése alól felmentést kérők. A király által nyújtott mentességeket alapvetően két csoportba sorolhatjuk: örökös felmentésre, illetve ideiglenes mentességre. Az előbbire mindösszesen két példánk van, habár azokat nem jelentéktelen intézmények szerezték meg. A királyi kápolnaispánság viszonylag korán e kegyben részesült: Zsigmond király 1406. január 20-i, Budán kelt oklevelével a kápolnaispánság valamennyi birtokát mentesítette minden, az országban régóta fizetendő, illetve az újabban az országlakosokra kivetett adók alól, szedjék azt hadiadó vagy bármily más címen.36 A másik kedvezményezett az esztergomi káptalan volt, amely — az akkori politikai helyzetnek megfelelően Kanizsai János kegyvesztettsége, az érsekség birtokainak és az esztergomi vár lefoglalása miatt37 — csak hat évvel később, 1412. szeptember 4-én kapta meg a mentességet: János érsek, birodalmi főkancellár közbenjárására a király megígérte, hogy az elmúlt években a káptalani urak és alattvalóik által fizetett pénzbeli adót (taxa seu pecuniarum collecta) ezek után nem fogja kivetni, de ugyanakkor azt is meghagyta nekik, hogy a többi, a királyi kincstárnak régóta szokásos járandóságokat kötelesek továbbra is megfizetni.38 33 ZsO II. 4836. sz. 34 ZsO I. 5487. és 5617 sz. 35 ZsO II. 235. sz. 36 „ab omni onere et exactione censuum, collectarum, datiorum, taxarum quarumlibet in regno nostro ab antiquo tam ..., quam etiam de novo ... aut pro contributione exercituali vel alia quacumque causa et exquisito ingenio generaliter aut singulariter quibusvis aliis regnicolis nostris impendarum" - Temes 369. 37 C. Tóth: Szentistváni vizitáció 14. 38 „demptis solummodo et specialiter exceptis aliis proventibus ab ipsorum possessionibus camare seu fisco nostro regio ab antiquo de iure provenire solitis et consuetis" - ZsO III.
