C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
178 Tanulmányok leveleket már Albert özvegye küldte Pozsony városának, akik a többszöri felszólítás ellenére sem fizették meg a bérleti díjat,117 míg végül a királyné bizonyos feltételekkel elengedte azt. A fentebb emlegetett, csak a Pozsony megyei tizedek (valójában a gabona tizedének 3Á-e és a bor 9/io-e) fejében kialkudott 4000 aranyforintos összeg az esztergomi érsekség évi bevételeinek mintegy hatodát jelentette,118 nagyságrendileg pedig megfelel az erdélyi püspökség Meszesen túli részein beszedett teljes tizednek.119 Ám ebből az összegből, mivel nem részletezték a tizedfajtá- kat, illetve arányaikat, a pozsonyi káptalan részesedése nem számítható ki. Ugyanakkor nemcsak ezért nem tudjuk felhasználni ezt az adatot a káptalani gabonanegyed és bortized meghatározására. Ha emlékszünk még, mindkét tizedbérleti oklevélben szerepel az a kitétel, hogy a bérbe adás nem érinti az abból származó negyedet, illetve negyedet és tizedet. Az oklevelekben ugyan nem szerepel, hogy kinek a részeiről van szó, de nagy biztonsággal állítható, hogy e helyeken a pozsonyi káptalant illető, a termények tizedének negyedéről és a bortized tizedéről van szó. Mivel mindkettőt a 4000 aranyforinton felül szedte be magának a káptalan, így ebből az adatból annak nagyságát nem tudjuk kiszámolni. Ellenben a prépost és a kanonokok között folyó per során elősorolt, a prépostot illető tizedjövedelmekkel kapcsolatos panaszokból kísérletet tehetünk, legalábbis a bortized tizedéből befolyó jövedelem megbecslésére. A kanonokok — mint említettük — a 20. vádpontban azt vetették a prépost szemére, hogy 1421-ben a bortized tizedének beszedési költségeihez nem járult hozzá, holott megígérte. Az egyik káptalani tizedszedőnek, Kálmán fia Miklósnak azonban megfizette a tizedszedés költségeinek, 21 és fél forintnak a reá eső negyedrészét. Tette ezt pedig úgy, hogy nem pénzt adott a kanonoknak, hanem két hordó bort hagyott nála.120 Ebből viszont az következik, hogy 1 (pozsonyi) hordó bor ára 2,7 száz dénáros forintnak felel meg. Az így kiszámolt hordó/forint viszonnyal azonban illik óvatosan bánnunk, mivel ez minden bizonnyal meglehetősen alacsony árat jelent; ebből a hordó bor tényleges piaci értéke nem derül ki. Mindenesetre ennek figyelembe vételével annyit biztosan állíthatunk, hogy legalább 2,7 forintot kértek egy hordó borért. Mivel a prépost negyedrésze fejében 25 hordó és 7 csöbör bort kapott, így a teljes, a Pozsony megyei bortizedekből a káptalannak járó tizedrész 103 és fél hordónyi volt, ami 279,45 forintnak felel meg. Összehasonlításképpen a veszprémi székeskáptalan XVI. század eleji adatait idézhetjük, akik 1524-ben a budai hegyekben fekvő Magnum Foliatum és Nándor nevű kések bortizedét 250 forintért adták bérbe.121 Bratislava 229/1633. sz.) 117 1439. nov. 3. (DF 239735.); 1440. jan. 9. (DF 239742.); 1440. jan. 22. (DF 239746.), 1440. jan. 28. (DF 239747.) 118 Vö. C. Tóth: Esztergomi szék üresedése 893. 119 Hegyi: Tizedszedés 297. 120 Oklevéltár 16. sz. (326/26-30.). 121 Solymosi: Bortizedfizetés 315.
