C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
170 Tanulmányok érseket, aki kérésükre 1413. január 18-i levelével megparancsolta a pozsonyi tizedkésben állított tizedszedőinek, hogy a pozsonyi egyház kanonokjainak az érseki tizedekből járó szokásos negyedet teljes egészében adják ki nekik.56 Úgy tűnik a tizedek átadása, illetve meghagyása terén nem ment minden gördülékenyen — noha az is elképzelhető, hogy csak megelőzés céljából —, a káptalan képviselője a következő évben is felkereste az érseket és kieszközölt tőle egy parancslevelet. Kanizsai János augusztus 17-én Esztergomból intézett levelet atyafiához57 (compatri et fratri nostro), Hédervári Györgyhöz, hogy a pozsonyi érseki tizedekből a pozsonyi kanonokokat illető negyedeket és jogokat épségben adja át nekik.58 Kérdés, hogy ezúttal János érsek miért nem a tizedsze- dőihez intézte parancsát. A válasz erre talán az lehet, hogy — jóllehet más forrásunk nincsen erre — Hédervári György bérbe vehette a Pozsony megyei érseki tizedeket és ezért kapott a pozsonyi káptalan érdekeit védő levelet. (Talán feltűnhetett, hogy Kanizsai János érsek leveleiben általánosságban csak negyedekről beszélt és nem részletezte, hogy a terményből a tized negyede, a borból pedig a tized tizede jár a pozsonyiaknak. Ez valószínűleg a fentebbiekben idézett magisztrális jognak a reminiszcenciája lehet, azaz jóllehet a bor tizedből csak tized járt a társaskáptalannak, de összefoglalóan — akár formulaként is — negyedként emlegették azokat.) Végül, zárásképpen Pálóci György érsek egy, első olvasásra nem témába vágó levelét kell idéznünk. (Az oklevél szövegét onnan ismertük meg, hogy a fentiekkel együtt íratta át Vépi János pozsonyi kanonok a győri káptalannal 1464-ben, mint később kiderült, eredeti példánya szintén fennmaradt.) Az érsek 1439. január 19-én Esztergomból a pozsonyi káptalanhoz küldött levelében a következőket írta: megkapta azon levelüket, amelyben arról írtak, hogy noha az esztergomi vikárius előtt hosszú ideje pert folytatnak az esztergomi Szent Adalbert-oltár igazgatójával, Demeterrel bizonyos negyedek beszedése ügyében (occasione perceptionis quarundam quartarum), de most Demeterrel együtt arra kérik, mivel ők a pert Bécsben jogban jártas fogott bírák határozata révén meg akarják szüntetni, adja ehhez beleegyezését, illetve az általuk hozandó döntéshez adja jóváhagyását.59 Az érsek hozzájárulását adta és előre megerősítette a megegyezést.60 Furcsa ugyanakkor az egészben, hogy tulajdonképpen egy olyan oklevelet erősítettek meg, amely teljesen 56 „decimatoribus nostris in et sub cultello decimationis nostre Posoniensis constitutis ... quartas consuetas honorabilium virorum dominorum de capitulo ecclesie Posoniensis ab eisdem decimis nostris ipsis debentes more alias hactenus observato, eisdem integraliter remittere et extradare debeatis et debeat" - ZsO IV. 73. sz. (DF 228359., átírása: DF 228237.) 57 LLHAeH II. 230. (compater 2.) „quartas et iura dominorum de capitulo ecclesie Posoniensis de decimis nostris Posoniensibus ipsis provenire debentes, eisdem integraliter reddi et restitui facere velitis" - ZsO IV. 2378. sz. (DF 228202., átírása: DF 228237., az év toliban maradt.) „eadem causa per probos et iurisperitos viros in Wienna per ambas partes eligendos arbitraretur et arbitrando inter partes sopiretur nostrum consensum primum adhibere ac tandem laudem et arbitrivam dispositionem per eosdem faciendo auctoritate nostra ordinaria ratificare approbate vellemus et confirmare" - DF 227435. (Bónis: Szentszéki regeszták 2494. sz.) Uo., átírása: DF 228237. 60
