C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem 167 megfelelően, amikor is a vidéki plébániák által a kanonokoknak magisztrális jogon fizetett jövedelemadóból kikopott az eredeti neve és csak a tizednegyed- ből való részesedésük maradt meg,32 átalakult és immáron csak tizednegyed néven emlegették (lásd még alább). A pozsonyi káptalan esetében ezt a váltást az is elősegítette, hogy ők valóban negyedet szedtek be a mondott plébánosoktól és igazgatóktól. Végül még egy dologra kell felhívnunk a figyelmet: a pozsonyiak pontosan akkor tiltakoztak jogaik csorbítása ellen és kérték tized- negyedük megerősítését, miután XXII. János pápa 1331-ben Dörögdi Miklós egri püspöknek engedélyezte, hogy magisztrátusi jogokat adományozhasson az esztergomi egyházmegyében.33 Fentebbiek alapján tehát a pozsonyi káptalan a Pozsony megyei településeken élők által a termények után az esztergomi érseknek fizetett tizedekből a XIII. század folyamán kapta meg a negyedet, s ezen jogukat 1332-ben az akkori érsekkel is megerősítették. Kérdés ugyanakkor, hogy az ettől lényegében különböző bortizedből mikor kapták meg a tizedet (azaz a bor század részét)? A következőekben erre keressük a választ. A tizednegyed ügye 1332 után egy ideig nyugalomban volt, ám 1349-ben ismeretlen okból újra előtérbe került. Valamikor 1349 júniusában a pozsonyi káptalan útjára indította ügyvédjét — mint későbbi adatokból kiderül — István kanonokot, aki július 1-jén Esztergomban Telegdi Csanád érsektől 40 napi búcsút eszközölt ki a Szent Üdvözítő-egyházban indítandó építkezésre,34 majd a jelek szerint jó ideig ott maradt az érsekség székhelyén. Végül a hónap közepén felkerekedhetett, hogy mondandóját előadhassa a királynak is. Időközben azonban Lajos király elhagyta az ország központját35 és a pestis elől36 délre vonult. Július 25-én már Temesváron tartózkodott,37 és mintegy két hétig ott is maradt.38 István pozsonyi kanonok itt érte utol, és augusztus 6-án három parancslevelet eszközölt ki az uralkodótól. Az egyik Dörögdi Miklós egri, a márészség arra gondolnunk, hogy a székeskáptalani kanonokokhoz hasonlóan a társaskáptalani kanonokok is megkapták azt az egyházmegyéjük főpapjától. (Ha nem is teljesen egyezik ezzel, de nagyban hasonló eset történt 1337. ápr. 23-án is, amikor Telegdi Csanád érsek az esztergomi Szent György-társaskáptalant újralapította és bizonyos negyedeket a kanonokok részére rendelt. MESIII. 294. [Anjou okit. XXI. 197. sz.]) Mindezt azonban a további kutatásoknak kell majd igazolniuk. 32 Rácz: Magisztrátus-jog 195-196. 33 Rácz: Magisztrátus-jog 168. 34 DF 273032. 35 1349. júl. 5-én még Budán volt. (DL 30001., a nagy pecsét alatt: „Relatio Nicolai notarii magistri Alberti.") 36 Vö. Hóman: A magyar nagyhatalom 198. 37 DL 4064., a nagypecsét alatt: „Nicolai prepositi Strigoniensis, comitis capelle cum litteris regis." - Buda és Temesvár között a király júl. 17-én „in Halyagh" (Erdélyi Okm. III. 517. sz.) keltezett. Az oklevél regesztázói a Valkó megyei Halyag helységgel azonosították a kérdéses települést, ez azonban nem túl valószínű. Ugyanakkor az azonosításhoz nem nyújt segítséget az oklevélben szereplő Doboka megyei nemesek neve sem. 38 1349. aug. 10. (DL 4067, titkospecsét.)
