C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem
164 Tanulmányok nem a nagyobb tizedek között, hanem a többi tizedkéstől eltérően külön, saját kezelésben tartották.5 E gyakorlat már „régi hagyománya volt az esztergomi érsekségnek"6 és ezzel a „több évtizedes gyakorlattal" csak 1491-ben hagytak fel, amikor Szentgyörgyi Gróf Péternek 4000 forintért bérbe adták a tizedeket.7 A pécsi püspökség felállításának millenniumára megjelent kötetek vonatkozó fejezetében Fedeles Tamás az egri és az esztergomi egyházak példáira támaszkodva megállapította, hogy a pécsi püspökök jövedelmének a XV/XVI. század fordulóján kb. a 3A-e származott a tized és más egyházi bevételekből, és csak a maradék negyedrésze a földesúri jövedelmekből. Pécsett, csakúgy mint az országban máshol (szemben Fügedi véleményével), megkülönböztették a nagyobb (gabona, bor, stb.) és kisebb (méh, aprójószág) tizedeket.8 Legutóbb Hegyi Géza az erdélyi püspökség Meszesen túli részeinek tized- szedési gyakorlatával foglalkozott, témánk szempontjából legfontosabb megállapításai a következőek: az általa vizsgált forrásokban felsorolták ugyan a különböző tizedköteles dolgokat, de nem tettek különbséget köztük aszerint, hogy a nagyobb vagy a kisebb tizedek közé tartoznak-e.9 A második, hogy a gabonatizedek tényleges begyűjtésére legkésőbb február 2-ig került sor.10 Végül a harmadik, hogy a Meszesen túli részek teljes tizedbevétele elérhette a 4000 forintot.11 Visszatérve immáron a pozsonyi káptalanra, a birtokukban lévő tizedre utaló első adatot a XIV. század elejéről ismerjük. Tamás esztergomi érsek 1313. március 7-én Pozsonyban tartózkodván minden bizonnyal az előtte megjelent kanonokok kérésére elődje és nagybátyja, Lodomér érsek példájára hivatkozva úgy döntött, a pozsonyi kanonokok saját vagy jobbágyaik szőlői után, mivel Lodomér érsek idejében nem kellett, az ő idejében sem kell tizedet fizetniük.12 Az oklevél alapján tehát óvatosan annyit feltételezhetünk, hogy a kanonokok valamikor Lodomér érseksége idején, 1279-1298 között13 megkapták az érsektől a káptalan saját birtokaiból az esztergomi érseknek járó tizedeket. A következő adatunk 1327-ből származik, amikor XXII. János pápa a pozsonyi prépost panaszára, amely szerint nem kevesen vannak olyanok, akik elfoglalva tartják az egyházuk birtokait, földjeit, házait, stb., illetve megtagadják a nekik járó jövedelmek, köztük a tizedek megfizetését, meghagyta a pannonhalmi apátnak, tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy megszűnjön a jogsértő 5 Fügedi: Az érsekség gazdálkodása 156. 6 Fügedi: Az érsekség gazdálkodása 157. 7 Fügedi: Az érsekség gazdálkodása 160. 8 Fedeles: A püspökség gazdálkodása 443. 9 Hegyi: Tizedszedés 286. 10 Hegyi: Tizedszedés 294. Ez Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. 11 Hegyi: Tizedszedés 297. 12 „statuimus et volumus irrefragibiliter observantes, ut de quacumque vinee fratrum vel canonicorum Posoniensium aut iobagionum eorundem decime tempore eiusdem non sunt solute, nec etiam nostro tempore persolvantur" - MES II. 675. (Anjou okit. III. 459. sz., DF 208784.) 13 Zsoldos: Archontológia 82.
