C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)

Tanulmányok - 5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem

5. A pozsonyi káptalant illető tizedek eredete és a belőlük befolyó jövedelem

5.1. A káptalant illető tizedek eredete

Az előző fejezetben, a prépost és a káptalan közötti vitás kérdések kapcsán már több szó esett arról, hogy a legnagyobb ellentét a jövedelmek, azon belül is a tizedek megosztása miatt keletkezett. A most következő részben tehát arra kívánunk válaszolni, hogy mekkora jövedelemről lehetett szó. A káptalan számára beszedett tizedekből befolyó jövedelem nagysága mellett arra a nem kevésbé fontos kérdésre is választ kell adnunk, hogy mikor kapta meg a pozsonyi káptalan a mondott tizedrészeket. Egy biztos, erre mindenképpen 1332 előtt került sor, de hogy pontosan mikor, arra az elkövetkezendőkben kívánunk felelni. Érdekes módon a pozsonyi társaskáptalanról, illetve a Pozsony városi egyházi intézményekről író Rimely Károly, Knauz Nándor és Ortvay Tivadar egyike sem emlékezett meg valamiért a tizedből származó jövedelmekről, noha mindegyikük részletesen kitért a káptalani birtokokra, házakra, révekből és vámokból származó jövedelmekre, mentességekre, kiváltságokra.1 így első lépésként a többi egyházi intézmény példájához folyamodnánk, sajnos azonban az analógia e témában aligha lesz segítségünkre, mivel nem készült átfogó munka ebben a tárgyban. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a „tized" címszó a Korai magyar történeti lexikonban sem található meg2, noha a témával a források engedte mélységig az utóbbi időben többen is foglalkoztak.3

Fügedi Erik az esztergomi érsekség XV. század végi gazdálkodásáról a Hippolit-féle számadások alapján írt munkájában a Pozsony megyében szedett tizedekre is kitért. Egyrészt az érsekség tizedkezeléséről megállapította, hogy ugyan megkülönböztettek nagyobb és kisebb tizedeket, de ez korántsem a nyugat-európai gyakorlat alkalmazását jelentette, amely szerint a nagyobb tizedek közé a gabona, bor, a kisebbek közé a méh, veteményes, aprómarha számított, hanem területi illetékeséget jelzett: az érsekség esetében nem a kétféle tized közötti különbséget jelölte, ellenben a nagy, megyei, egybefüggő tizedek a „maiores decimae", míg a kisebb tizedkerületeket a „minores decimae" néven emlegették a számadásokban.4 A pozsonyi tizedeket Hippolit érseksége idején

1 Vö. Rimely: Capitulum ecclesiae Posoniensis 95-120.; Knauz: Pozsonyi prépostság passim; Ortvay: Pozsony 1.176-180., II/4. 416-462.

2 Vö. KMTL.

3 Korábban, 1953-ban Mályusz Elemér írt a témában (Mályusz: Tizedkizsákmányolás). Legújabban, a tizedszedés eredetéről és kánonjogi szabályozásáról Szuromi Szabolcs Anzelm írt egy áttekintést: Szuromi: Szempontok.

4 Fügedi: Az érsekség gazdálkodása 145-146.