C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)

Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése

154 Tanulmányok A prépost válaszolása a vádra következő napra, november 16-ra volt kitűz­ve, de — ahogy az előző pontnál már szó volt róla — november 18-án eltávozott a bíróság elől, és a bírók megkeresésére ügyvédje, Gergely december 12-én úgy nyilatkozott, hogy a prépost nem akar nyilatkozni a kérdésben.321 ÍTÉLET: az esztergomi egyház rendelkezése a gyertyákról kegyes és jo­gos, ezért a jövőben is sértetlenül meg kell tartani. A prépost jog­talanul, indokolatlanul és erőszakkal járt el, ezért neki és majtényi esperesének kiközösítés terhe alatt örök hallgatást parancsolva rendelkezését azonnali hatállyal megsemmisítik, továbbá egy­házi fenyíték kilátásba helyezésével kötelezik őket arra, hogy a gyertyákat saját költségükön ténylegesen adják át és szolgáltassák vissza.322 *** Mi mondható el összességében a vádpontok tárgyalásáról? Ami a bíróság szerepét illeti, Vicedomini és Bodonyi munkájáról az ítéletlevelek által meg­ismerhető töredékes kép alapján is az lehet a benyomásunk, hogy szakmailag kifogástalanul, elfogulatlanul, a részletekre figyelve és a korabeli gyakorlat­nak megfelelően jártak el. Nem próbálták meg a prépost vétkeinek súlyát ki­sebbíteni, ugyanakkor a káptalannak sem kedveztek: a kanonokok által egyes vádakhoz benyújtott, túlzó kárigény összegét több esetben (pl. 9., 12., 15-16. pontok) csökkentették. Alapvetően a konfliktus megoldásának, lecsillapításá­nak szándéka vezette őket, az ellentéteket igyekeztek feltárni. Hangsúlyos a liturgikus kötelezettségek vizsgálatakor (2. pont), illetve a közös jövedelmek kezelésének részletes szabályozása esetében (11. pont) az a célkitűzésük, hogy a pozsonyi társaskáptalan egyházfegyelmi és kánonjogi szempontból helyesen lássa el feladatait. A prépost érveléséről, illetve a káptalan felkészültségéről már az előzőek­ben szóltunk; ehelyütt inkább röviden a bizonyítási módokat érdemes szem­ügyre vennünk. A 30 tartalmilag ismert vádpont tárgyalását változó mélysé­gig ismerjük; figyelemre méltó, hogy az ítéletlevelek éppen a bizonyítási eljárás részleteit sokszor elmellőzik, mivel inkább a vádpont tartalmi ismertetésére törekednek. Ezért több vádpontnál semmit sem tudunk meg a bizonyítás mód­járól (18., 21., 29., 32. pontok), illetve négy esetben csak azt adják tudtunkra, hogy az alperes prépost nem bizonyított — de hogy a káptalan milyen bizo­nyítással élt, nem ismertetik (4., 15-16., 31. pontok). (A 4. vádpontban egyébként a prépost csak a káptalani vád első részét, a rágalmazását tagadta, a kanonok lecsukását nem,323 így bizonyítása híján a káptalannak már eleve nyert ügye lehetett.) További egy esetben csak azt tudjuk meg az ítéletlevélből, hogy a 321 258/23-30. 322 271/30-272/2. Lásd 282/21-24. 323

Next

/
Oldalképek
Tartalom