C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
132 Tanulmányok P (responsio): a mondott vizákat a kanonokok tudtával vitettem el, és a nagyobbakat nekik adtam. A két tokhalat (duos tuccones) több ponttyal és más halakkal (cum pluribus carponibus et aliis piscibus) a kanonokok tudtom nélkül vitették el, és maguknál rejtették el, ezekről igazságot kérek.176 K (replicatio): a káptalan csak egy tokhalat (unum tucconem) vitt el, amit a prépost beleegyezésével megosztottak, és ebből megkapta a negyedét. A többi halat mind a prépost és emberei tudtával használták fel a konyhán.177 A vádpont tanúsága szerint vizák mellett más halfajták dunai halászata is jelentős volt a káptalan korabeli jövedelmei szempontjából.178 A tokhalat és a kecsegét valószínűleg szintén cégével és varsával fogták (a vádpont szövege szerint egyidejűleg a vizákkal), mivel a közönséges tok testtömege eléri a 80 kilogrammot, hossza a 1,5-2 métert, míg a kecsege „csak" 1-2 kilogramm, hossza 60 centiméter körüli.179 A káptalani viszontválasz szövege azt is alátámasztja, hogy élelmezési szerepük jelentős, ráadásul húsuk sózással tartósítható,180 és fogyasztásuk a böjti napokon is lehetséges. A perbeszédekből a halak összmennyisége nem derül ki. Érdekes, hogy míg a káptalan egy tokhalról és egy kecsegéről, a prépost — saját érdekeinek megfelelően, kárát felnagyítandó — két tokhalról beszél a pontyokon kívül. Mindkét fél a másikat vádolja károkozással; a prépost ismét a káptalanra igyekszik visszahárítani az ügyet. A Pozsonyban folyó tárgyaláson tehát az oklevelekből kikövetkeztethetően a bíróság először a prépostot kérte fel válasza bizonyítására (ezt a 13. számú oklevélben is említik),181 de az nem bizonyított semmit.182 A bizonyítás így a káptalannak jutott. A bíróság a 9., 12., 15-16., 22-28., és 30. pontokban egyaránt (az oklevélben nem részletezett módon) tanúvallomást tartott; a szövegben az egyes pontoknál a bizonyítékokat külön-külön ismertetik. Eszerint a 16. vádpont bizonyos kanonokok eskü alatt tett vallomása révén nyert igazolást (probatur per depositiones), akiket a prépost ügyvédje tanúként elfogadott (ad cjuos procurator prepositi se remisit).183 A szóhasználat a saját tanúk állításánál használatos; meglehet, hogy arról van szó, hogy a prépost, miután nem bizonyított semmit, a 6. (azaz P4.) vádponthoz hasonlóan esküt kínált meg a fel176 297/36-40. 177 297/41-298/5. 178 Oláh: Hungária (Németh Béla ford.) 48., Olahus: Hungária, cap. XVIII., sententiae pp. 31- 32/19-21. Mint említettük, itt más halfajtákat is említ a vizán kívül (tok, kecsege, harcsa, süllő, pisztráng), és szól a rákokról is. A pontyfélékre lásd: Pintér: Magyarország halai 60-134.; a pontyra uo. 119-126. 179 Pintér: Magyarország halai 29-30. (sima tok), 32-35. (kecsege) 180 Pintér: Magyarország halai 27.; Alapy: Csallóközi halászat 78., az új kiadásban 97. 181 13. sz., 306/28-31. 182 301/32-33. 183 301/29-30.
