C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
122 Tanulmányok levélben a négy vádpont bizonyítékait külön-külön részletezik. Eszerint a 8. vádpontot a Szilincs és Vásárút falvakból való tanúkkal a káptalan teljesen bizonyította. (Szilincs a káptalani viszontválaszban még nem szerepel, földrajzilag sem a Csallóközben feküdt, tehát nem határos Vásárúttal; nem tudjuk, hogy a tanúkihallgatás során miért szerepeltek idevalósi tanúk is. Elképzelhető, hogy valami a perakta szövegében már kontaminálódott.) A tanúvallomások szerint a prépost itt tényleg officiálisokat állított és ezek Szilincsen valóban sérelmes dolgokat műveltek. Ha a prépost „szándékát teljesen megvalósítaná", ez valóban a kis közös birtokok jobbágyságának kárára lenne, akik még egyedül a dékáni terheket is alig bírják.122 A fenti indoklás kissé talányos. Vagy arra enged következtetni, hogy az officiálisok még nem az összes közös birtokon működtek (a kis közös birtok megjelölés a négy káptalani falura, Csukáriára, Szilincsre, Nyárasdra és Vásárútra utal, ahogy az a 11. vádpont indoklásából kiderül), hanem „csak" Szilincsen és Vásárúton, illetve valójában az ezzel egy tömbben lévő Nyárasdon és Kürtön. Vagy esetleg megint arról van szó, hogy formálisan a prépost válaszát is részben elfogadták az együttműködés vagy kiegyezés jeleként. (A 7. pontnál már szó volt róla, hogy a prépost azt kérte a bíróságtól, hogy hozzanak létre méltányos megegyezést közte és a káptalan között a közös birtokok kezeléséről.) ÍTÉLET: (közös a 7-8., 10-11. pontokban, az indoklást lásd a 11. pontnál): mivel a dékán alkalmazása a préposti officiálisok helyett igazságosabb és megfelelőbb, a pozsonyi káptalanban dékánt kell alkalmazni az eddigi szokások szerint. A bíróság rendelkezik az osztozás módjáról is. 9. A prépost officiálisai a közös vizát nem küldték be Pozsonyba, hanem hagyták megromlani (Oklevéltár 12. sz., az ítélet említve: 17. sz.) A káptalani sérelmek harmadik részében a legnagyobb csoportot a préposti officiálisok által a kifogott vizákról és a káptalani birtokokon ténylegesen okozott kártételeikről szóló tizenkét vádpont (9., 12., 15-16., 22-28., 30.) jelenti; ezek együttes kezelését a tényleges anyagi károk tematikája, illetve a másik csoporthoz hasonlóan a bizonyítás hasonló volta: a közös tanúvallatás egyaránt indokolták. Pozsonyi tárgyalásukat Vicedomini és Bodonyi az előző pontokhoz hasonlóan a káptalanok előző napi kérésére 1424. november 15-én, szerdán kezdték meg. Az Esztergomban elhangzott perbeszédeket a peraktából szinte teljes egészükben átírták. Azonban éppen ennél a vádpontnál a káptalani viszontválasz — valószínűleg az írnok figyelmetlenségéből — hiányzik. 122 289/25-30.
