Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „B” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1987)

A Pécsi Egyházmegye plébániáinak iratai

A PÉCSI EGYHÁZMEGYE PLÉBÁNIÁINAK IRATAI A Pécsi Püspökséget - Baranya, Tolna, Verőce megye területén - lOül-ben Szent István alapította, majd határait 1009-ben állapította meg. Az aprófalvas településhálózat a megyekőén nagyszámú templom építését tette szükségessé, és a Püspökség fennhatósága alatt a 14. században - a szerzeteseken és a Káptalanhoz tartozókon kívül - mar 700 pap volt. Az Egyházmegye a mohácsi vész után rövidesen torok kézre került. A törökök 1543-ban foglalták el Pécset és környékét, majd 1566-ban Szigetvár is elesett. 1548-ban a Püspökség elmenekült, és az Egyházmegye szervezete teljesen felbomlott. Az újjászerveződés 1686 után kezdődött meg, és a 18. század elejétől a használhatatlanná vált, romos templomokat újjáépítették. A Pécsi Egyházmegye területi beosztását az uralkodó 1777ben rendezte. Az újonnan kialakított öt főesperesi, 18 esperesi kerületben ekkor 216 plébánia működött. 1920-ban a Dráván túli részek és a Duna-Dráva háromszög Jugoszláviához kerültek, és az itteni plébániákat a djakovói püspökséghez csatolták. 1950-ben a plébániák és lelkészségek száma 182 volt, amelyek történeti értékű iratanyaga 218,33 fm-t tett ki. Az aprófalvak egyházi intézményeinek megszűnése miatt jelenleg az Egyházmegye területén 18 espereskerületben csak 178 plébánia és lelkészség működik.