Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „A” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1986)
Bevezetés a magyarországi Római Katolikus Egyház plébániáinak fondjegyzékeihez
A plébániai iratok megőrzését a különféle egyházi jogszabályok már a 18. században előírták, és a jelenleg érvényes rendelkezések ezek levéltári kezelését ma is fontos feladattá teszik. A megyéspüspök kötelessége, hogy látogatásakor a levéltárat is ellenőrizze, és az ott őrzött iratokról a levéltár számára naprakész jegyzéket készíttessen. Az iratanyag a helytörténetirás számára páratlan forrásértékű. A feudális korból az egyes megyékben jelentéktelen községi iratanyag maradt fenn, és csekély a 19. század második feléből a helyi közigazgatás levéltári anyaga is. Ezzel szemben összesen 1412 katolikus plébánián vannak az 1895 előtti időszakból rendszeres iratsorozatok, ami a katolikus vagy nagyobbrészt katolikus települések 62 %-át, az összes községeknek pedig felét teszi ki. A plébániai iratok forrásértékét a levéltárak már korábban felismerték. Az 1960-as években valamennyi 1895 előtti anyakönyv mikrofilmre került, és annak másolata a Magyar Országos Levéltár Reprográfiai Osztályán hozzáférhető. A többi egyházak fondjegyzékeinek kiadásakor (református 1977, evangélikus 1983, kisebb egyházak 1986) a szaklevéltári állagok mellett sorravették a helyi gyülekezetek, egyházközségek, paróchiák iratait is. Több megyei levéltár helyben kezdeményezte a plébániai anyagok felkutatását, hogy a helytörténészeknek mielőbb információkat tudjon adnio A plébániák középkori történetéről irásos dokumentumok nem maradtak fenn. Az irásos feljegyzések nemcsak a volt Hódoltság területén pusztultak el, hanem a töröktől kevésbé veszélyeztetett nyugat-dunántúli és északmagyarországi megyékben is. A legkorábbi iratokból a török kiűzése utáni ujjátelepülés és a plébániák újjászervezése kisérhető nyomon. Az iratanyag a 18. század közepétől válik rendszeressé, és az esetek zömében 1950-ig többé-kevésbé folyamatos sorozatokkal találkozhatunk. Sajnos a pusztulás több esetben elkerülhetetlen volt. A plébániai épületek rossz állapota, a háborús sérülések következtében hiányok keletkeztek, előfordult azonban nem kellő szakértelemmel végzett selejtezés,
