Dóka Klára: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 2. rész : Plébániai levéltárak : „A” kötet (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1986)
Előszó az "A" kötethez
ELŐSZÓ AZ "A" KÖTETHEZ A plébániai iratok fondjegyzékeit három kötetben kívánjuk közreadni. Az egyes részek tördelése és egyéb technikai problémák miatt az érseki tartományok abc rendjében haladunk, és az Eger, Esztergom, Kalocsa sorrendet vesszük alapul. Ennek értelmében az "A" kötet az Egri Érseki Tartomány plébániáit, valamint az Esztergomi Érseki Tartományból az Esztergomi Főegyházmegye, és a legrégebbi, Veszprémi Egyházmegye plébániáit foglalja magában, A "B" kötetbe kerülnek - folytatásként - az Esztergomi Érseki Tartomány többi egyházmegyéi, a "C" kötetbe pedig a Kalocsai Érseki Tartomány adatai és a mutató. Jelen összeállítás 881 plébánia és lelkészség levéltárát irja le, összesen 1585,53 fm terjedelemben. Az iratanyag összetétele az Egri Fó'egyházmegye esetében a legváltozatosabb, ahol plébániánként 8-10 állag is elkülöníthető', míg a Veszprémi Egyházmegye plébániáinak levéltárai átlagosan 4-5 állagból épülnek fel. Az anyakönyvek mindhárom (fó')egyházmegyében viszonylag épségben fennmaradtak, hiányokat fó'ként a gazdasági jellegű iratoknál tapasztalhatunk. A fondjegyzékeket mindhárom esetben egyházi levéltárosok készítették, a veszprémi adatok összeáll itása 1976ban, az esztergomi 1981-ben történt, míg az Egri Érseki Tartomány Plébániáira 1982-ben került sor. Mivel a felmérés 1950-ig terjedt, a fondjegyzékek leírásánál az egyházmegyék 1950-es határait vesszük figyelembe. Ezért az Egri Érseki Tartomány esetében külön szerepel - 1945-ben megállapított területével az Egri Fó'egyházmegye, valamint az 1950-ben még különálló Kassai, Rozsnyói, Szatmári Egyházmegyék magyarországi része. A plébániák abc rendű besorolásánál a helységek utolsó elnevezéseit használtuk. Ha egy városban több plébánia volt, akkor rendszerint a közelebbi topográfiai adatoknak megfeleló'en (eló'város, városrész stb.) állapítottuk meg a sorrendet. Amennyiben az illető' helységben ilyen elnevezések nem voltak, a templomok védó'szentjeit tekintettük kiindulásnak.
