Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)

BEVEZETÉS A MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ LEVÉLTÁRI ANYAGÁNAK FONDJEGYZÉKEIHEZ

A magyarországi római katolikus egyház szervezeti felépítéséről és levéltári intézményeiró'l A magyarországi római katolikus egyházi levéltárak - mind anyaguk menynyiségét, mind azok történeti forrásértékét tekintve - hazánk levéltári anyagának igen fontos részét őrzik. Ez abból a tényből következik, hogy a történelmi Magyarország lakosságának többsége római katolikus vallású volt, az egyház tevékenysége tehát a lakosság többségének életét érintette. Ezenkívül köztudott a római katolikus főpapság és általában a hierarchia közéleti, politikai szerepe, mely szintén jól tükröződik a levéltári anyagban. Az egyházi levéltárak anyaga nem csak a szoros értelemben vett egyháztörténet forrásanyagát tartalmazza, hanem az általános politikai történet, a művelődéstörténet, sőt gazdaságtörténet nélkülözhetetlen forrásait is. A plébániai tevékenység a helytörténet számára fontos iratokat adta hozzá ehhez a levéltári anyaghoz, a rendkivüi kiterjedt egyházi birtokok pedig az ország agrártörténetének, gazdaságtörténetének forrásanyagát. E levéltári intézményeknek a történeti kutatás számára való felhasználása az elmúlt évtizedekben nagyot lépett előre. A magyar katolikus egyházszervezet alapjaiban az áliamalapitó L(Szent) István király korára és szervezőmunkájára utal. A levéltári hálózat szempontjából azok a részletkérdések, mint például, hogy Esztergom, vagy Veszprém volt-e az első magyar püspökség székhelye, nem fontosak. Tény, hogy L(Szent) István király egyházszervező munkájának eredményeképp jöttek létre az alábbi, a mai Magyarország területén ma is meglévő püspökségek, illetve egyházmegyék: Esztergom, Veszprém, Vác, Pécs, Kalocsa, Eger, Győr, valamint Pannonhalma (bencés főapátság, püspöki joghatósággal). I.(Szent) István király alapította a váradi, csanádi és az erdélyi püspökséget is (a nyítrai püspökség XII.századi alapítású). Ez az egyházmegyei felosztás 1776-ig változatlan maradt. Mária Terézia 1777-ben alapította a székesfehérvári és a szombathelyi püspökséget, amelyeknek területét a veszprémi, illetve a veszprémi és győri egyházmegyékből választotta le. A szentistváni alapítású csanádi egyházmegye székhelye 1923-ban települt át Temesvárról Szegedre, magával hozva 1873-tól eredő, mai magyar területre vonatkozó anyagát, A római katolikus egyházhoz tartozó görög