Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)
A MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKSÉGEK LEVÉLTÁRAINAK FONDJEGYZÉKEI
A Székesfehérvári Püspökséget Mária Terézia alapította 1777-ben, területét a nagy kiterjedésű veszprémi egyházmegyéből szakitva ki. Az uj egyházmegye a Fejér vármegye területét magában foglaló székesfehérvári főesperességre és a Pilis vármegyét, valamint a Csepel szigetet felölelő budai fóesperességre tagolódott, azonban az utóbbi főesperesség területén fekvő Buda és Pest szabad királyi városok, Óbuda és Szentendre mezóvárosok, valamint Budaörs, Jenő, Telki, Békásmegyer és Visegrád községek (mint kamarai uradalmi birtokok) továbbra az esztergomi főegyházmegyéhez tartoztak és tartoznak. A főes peress égek területében és számában csak a XX.század közepén történt változás. Ma négy főesperesség van : a székesegyházi, a besenyő- és kunföldi, a budai és az árpádföidi főesperesség. A püspökség anyagi ellátására Mária Terézia a fehérvári prépostság sárkereszturi és tési birtokait rendelte, valamint azokat a tizedeket, amelyeket az alapítás előtt Fejér és Pilis megyékben a veszprémi püspök élvezett, továbbá az eltörölt jezsuita rend Székesfehérvárott lévő szőlőjét. Az egyházmegye kormányzása, igazgatása közben keletkezett iratokat a püspökség első évtizedeiben a püspöki aulában kezelték és őrizték. A levéltár iratainak első rendezése - 1816-ban - Aigner Károly nevéhez fűződik, aki egy sajátos levéltári rendszert épitett ki : az addig keletkezett és megőrzött iratanyagot hat nagy csoportra osztotta, s ezekben - minden csoport számára bizonyos számkontingenst biztosítva - tárgyi alapon 1191 levéltári egységet alakitott ki örökszámos rendszerben (Publico-ecclesiastica, Fundationalia, Religionaria, Litteraria, Dioecesanea-intranea, Extranea). Ebben a rendszerben helyezkedtek el az egyház látogatási jegyzőkönyvek, az anyakönyvek és templomszámadások is, amelyek azonban terjedelmüknél fogva később önálló sorozatok lettek. Uj rendezésre az 1930-as években került sor, amikor Kuthy István püspöki levéltáros a levéltár anyagát 10 csoportra osztotta (az örökszámos rendszert azonban érintetlenül hagyva) : egyházi vonatkozású ügyek és személyes aktái, plébániákra vonatkozó Iratok, scholaria (iskolai ügyek), szentszéki perek, templomszámadások, anyakönyvek és Iktatókönyvek, körlevelek és schematismusok,
