Nagy Lajos: A Magyarországi Katolikus Egyház levéltári anyagának fondjegyzékei 1. rész : Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei II. Budapest, 1983)

A MAGYARORSZÁGI RÓMAI KATOLIKUS ÉRSEKSÉGEK LEVÉLTÁRAINAK FONDJEGYZÉKEI

száma (és elnevezése), a határváltozás ellenére, a mai napig változatlan maradt, s ma a kalocsai főegyházmegye területén 14 esperesi kerületben 77 plébánia és lelkészség van. A Kalocsai Érsekség középkori iratanyaga Kalocsának a török hadsereg által 1529. augusztus 15-én történt megszállása alkalmával teljesen elpusztult. A török kiűzése után 1691-től kezdve Kalocsa lett az érsekség székhelye. A főegyházmegye első érsekei, Kollonich Lipót, majd Széchenyi Pál azonban még nem laktak székhelyükön, ezért csak Csáky Imre érsek idejében (1710-1732) kezdett az érseki hivatal működni, de ez időből csak kevés Írat maradt fenn. Összefüggő iratsorozatok Patachich Gábor érsekségével (1733-1745) kezdődnek, s 1733-tól kezdve vannak (1830-ig) a levéltárnak protocoilumai, melyekben a felterjesztések és az elintézések szövegeit irták le, s ezekhez a protocollumokhoz mutató is készült. A főegyházmegyei levéltár elhelyezésére vonatkozóan a kalocsai érseki szeminárium naplójában (Diarium) 1765. júniusából van adat : ekkor állították fel a levéltárat a szeminárium épületében, és rendezték. Az uj kalocsai szeminárium 1764 augusztusában készült el, az érsek ekkor az a Batthyány József volt, aki 1776 után mint esztergomi érsek a Primási Levéltár rendjét is megalapozta. A levéltár jelenleg az 1784-ben elkészült érseki palotában : a nagylevéltár a földszinten, a kislevéltár pedig az emeleten van.