Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)

Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár

6. Károlyi vagy Közép-Szolnoki egyházmegye /Karoliensis hodie Comit. Mediocris Szolnok/ 7. Kunsági egyházmegye /Thuriensis, alias Cumaniensis, Ungar.Kunsági, a Metr. Cumaniae oppido Thur sic dictus/ 8. Makói vagy Békési egyházmegye /Makoiensis Tractur inter omnes Chrysium et Marosinum situati/ 9. Máramarosi egyházmegye /Maramarosiensis/ 10. Nagybányai egyházmegye /Rivuliensis, a Metropoli Rivulino, Ungar. Nagy-bánya, sic dictus/ 11. Nyiri vagy Szabolcsi egyházmegye /Betuliensis, Ungar. Nyiri in Comitatu Szabólcsiensis/ 12. Szatmári egyházmegye /a Comitatu et eius Metropol. denominatus/ 13. Szilágyi egyházmegye /Sylvaniensis, Ungar, Szilágyi, Comitatus in quo est hic Senioratus, vocatur Karasznensis/ 14. Ugocsai egyházmegye /Ugotsiensis, a Comitatu Ugocsa/ Az 1786-ban történt újabb felmérés alkalmával a Böszörményi vagy Zarándi egyházmegye már nem szerepelt az egyházmegyék között, esperesei csak 1692-ig ismertek. A Kunsági egyházmegye a török hódoltság alatti veszteség miatt, a 17.században egy ideig a Békési egyházmegyével egyesült, Alföldi egyházmegye néven. • 1821 - 1920 Az egyházmegyék beosztásában az 1818 márciusában tartott konventi, majd ennek nyomán az ugyanazon év októberében tartott egyházkerületi gyűlés határozata alapján a Békési, Közép-Szolnoki, Kunsági, Máramarosi, Szabolcsi, Szilágyi és Ugocsai egyházmegye esetében névváltozással, a többi egyházmegyénél névváltozás nélkül történt szervezeti és területi átrendezés. Az új egyházmegyei beosztás az 1821-1822 évben lépett életbe. Uj nevü egyházmegyék a következők lettek: az Alsó szabó les-Hajduvidéki, Békés-Bánáti, Felsőszabolcsi, Heves-Nagykunsági, Máramaros-Ugocsai, Nagykárolyi és Nagyszalontai. Névváltozás nélkül szervezték át: a Beregi, Bihari, Debreceni, Érmelléki, Nagybányai és Szatmári egyházmegyéket. A Középszabolcsi egyházmegye szervezése 1909-ben történt. Az első világháború után a Bánáti egyházmegye Jugoszláviához, a Nagykárolyi, Nagyszalontai /Királyhágómélléki egyházkerület/ és Bánsági egyházmegye Romániához} a Beregi egyházmegye /Kárpátaljai egyházkerület/ Csehszlovákiához került. A megmaradó csonka egyházmegyék: BiharErmelléki és Nagyszalontai. 1952. július l-ig az Egyházkerület a következő 11 egyházmegyéből állt: Alsószabolcs-Hajduvidéki, Beregi, Békés-Bánáti, Bihar-Érmelléki, Debreceni, Felsőszabolcsi, Heves-Nagykunsági, Középszabolcsi, Nagykárolyi, Nagyszalontai, Szatmári. 1952.július l-e óta az Egyházkerülethez 9 egyházmegye tartozik: Békési, Bihari, Csongrádi, Debreceni, Felsőszabolcsi, Hajduvidéki, Nagykunsági, Nyirségi, Szatmári. 1953-1957 között átmenetileg a Tiszántúli és a Tiszáninneni egyházkerület: Tiszavidéki Egyházkerület néven egyesült /1953. április 23-i egyházkerületi közgyűlés 8.sz. határozata/ és az egyházkerülethez