Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)

Dunántúli Református Egyházkerületi Levéltár

• Ez a határozat nyilván azt célozta, hogy a Levéltár állandó helyet kapjon, s anyaga ne legyen kitéve a költözködéssel járó rongálódásnak.Sajnos ebben az esztendőben Tóth Ferenc DÜspök meghalt,s két évvel később, 1845-ben a Levéltár anyaga ismét útra kelt az új püspöki székhelyre: Kocsra, majd Nagy Mihály püspök Révkomáromba történt megválasztásával Révkomáromba. Ezzel ismét a régebbi gyakorlat folytatódott: külön kezelték a püspöki, és külön a főjegyzői hivatal iratait. A szabadságharc idején, majd a Bach-korszak esztendeiben nem volt lehetőség arra, hogy a Levéltár ügyében komoly lépések történjenek. Csak 1860-ban,a pátens-harcok idején született még egy nagyon komoly döntés, az ti., hogy azokat a nyilatkozatokat,melyeket a gyülekezetek a január 10-i miniszteri rendeletre adtak, küldjék be egyetemlegesen a püspöki levéltárba, megőrzés végett. A következő esztendőkben felmerült az egyházkerületi gyűlések tartásának és a püspöki székhely állandósításának gondolata. Székesfehérvárott megfelelő épület kínálkozott a terv megvalósítására, a helyzet azonban mégis másként alakult. Széki Béla, pápai lelkész, egyházkerületi főjegyző halálával a nála összegyűlt iratok nem kerültek az új főjegyző székhelyére, hanem Pápán maradtak,melyeket Tarczy Lajos és Rózsa István főiskolai tanárok vettek gondozásba,a főiskolai könyvtárba helyezvén el azokat. Rózsa Istvánt az egyházkerületi gyűlés megbízta az iratok rendezésével, aki 1874-ben bemutatta az 1814-71 közötti rendezett iratanyag jegyzékét. E szép és dicséretes munkán felbuzdulva a gyűlés határozatot hozott annak érdekében, hogy a Révkomáromban levő iratok "szedessenek össze, Pápára szállíttassanak, s mig helye lesz, ideiglen Pápán legyen, ahol rendezni lehet." Az egy helyre került iratanyag feldolgozásával Szekeres Mihály takácsi lelkészt bizta meg a gyűlés, aki még abban az esztendőben jelentést tett az elvégzett munkáról,a főjegyzői iratanyag rendezéséről. A Főiskola épületéből az Ókollégiumba szállította az anyagot és a régi könyvtár egyik szobájában helyezte el. Jelentős lépés volt,hogy az állagmegőrzés érdekében karton borítólapok közé tette az iratokat, majd végleges helyükre, a kapu melletti szobába szállította azokat, az időközben beérkezett püspöki iratokkal együtt. A hároméves megbízatás lejártával Szekeres Mihály benyújtotta lemondását Pap Gábor püspöknek.Lemondó levelében ez olvasható: "...kegyeskedjék kieszközölni egy felelős levéltárnoki állomás felállítását, és díjazás tekintetében az 1843. 31.sz. határozat alkalmazását." Az egyházkerület elfogadta a lemondást, ugyanakkor Vikár Kálmán főiskolai tanárt választotta meg levéltárosnak, aki ezt a tisztséget 1890-ig viselte. A közgyűlés megállapította a levéltáros kötelességét és jogát is: "...kötelessége s tiszte a püspök megkeresésére az iratokat kezelni, joga az évi 50 frt. tiszteletdíj." Az ő kötelessége még az egyházkerületi névtárak és gyűlési jegyzőkönyvek rendeltetési helyükre juttatása. Vikár Kálmán örökébe Németh István főiskolai tanár lépett, aki az egyházkerületi iratanyagot évszám szerint rakta rendbe, összegyűjtötte az egyházmegyei jegyzőkönyveket, egyházlátogatási naplókat és az iskolák anyakönyvi másolatait. Levéltári munkássága kiterjedt a legrégebbi iratok betűszerinti katalógusának elkészítésére is az 1820. évig bezárólag* Ezirányú tevékenységét püspökké választása szakította félbe. A levéltári munka fonalát Pongrácz József teológiai professzor vette fel 1914-ben.Szolgálatát a levéltári anyag költöztetésével kezdte. Mivel a Főiskola néhány tantermét a katonaság vette igénybe kórházi célra,a kiszorult osztályoknak az Ókollégiumban kellett helyet biztosítani, igy lett tanterem a levéltári helyiség is, ahonnan a Theolo-