Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)
Dunamelléki Református Egyházkerületi Levéltár
A/ EGYHÁZI SZERVEK ÉS INTÉZMÉNYEK IRATAI A Dunamelléki Református Egyházkerület iratai Az egyházkerület a XVI. század közepén alakult meg és egy volt akkor a "baranyai püspökséggel, mely 1608-ban elvált az északi részektől, de 1714-ben újból egyesült vele. Eredeti öt egyházmegye je; a kecskeméti, a pesti, a solti, a tolnai és a vértesaljai 1629-ben a dunántúli egyházkerületből kivált külsősomogyi egyházmegyevei,majd 1714-ben a baranyai superintendentia csatlakozásával az alsó- és felsőbaranyai senioratusok csatlakozásával nyolcra bővölt. Az alsóbaranya-bács-szlavoniai tractus túlnyomó része 1920-tól Jugoszláviához került.A budapesti egyházmegyének 1932-ben, a pestkörnyékinek 1938-ban történt megalakításával az egyházmegyék száma kilencre növekedett. Az Egyetemes Konvent 1952. február 29-én hozott 17• számú határozatával elfogadta az országos esperesi konferenciának az egyházmegyei határok rendezésére vonatkozó határozatát. Ez nemcsak az egyházmegyék határait érintette, hanem az egyházkerületek határai is megváltoztak; a külsősomogyi egyházmegye nagy részét a dunántúli egyházkerület kebelezte be, a megszűnt drégelypalánki egyházmegye pest- és nógrádmegyei része pedig a dunamelléki kerülethez került,az ekkor felosztott tiszáninneni egyházkerületből a hevesi egyházmegye a dunamelléki egyházkerülethez csatlakozott. Az ekkor határaikban átszervezett egyházmegyék nevei is megváltoztak. Eszerint a dunamelléki egyházkerület egyházmegyéi igy alakultak: bácskiskunsági, baranyai, belsóbudapesti, délpesti, északpesti, hevesi, külsőbudapesti, tolnai, és vértesaljai egyházmegyék. 1955-ben a két budapesti egyházmegye - belső- és külsőbudapesti újabb határrendezéssel Budapest-déli és Budapest—északi egyházmegyévé alakult. Majd 1957-ben,a tiszáninneni egyházkerület visszaállításakor a hevesi /később egervölgyi/ egyházmegye nagy része kiszakadt a dunamelléki egyházkerületből, csak a hatvani és gyöngyösi járás maradt az északpesti egyházmegye keretein belül, így 1957-tő.l az alábbi nyolc egyházmegyéje van a dunamelléki egyházkerületnek: bácskiskunsági, baranyai, Budapest-déli, Budapest-északi, délpesti, északpesti, tolnai és vértesaljai egyházmegyék. Az egyházkerület élén a püspökök állottak. Ők kezelték a levéltárat is még a XIX. század első felében is, bár ekkor már az egyházkerületi főjegyzőknél is tárolódtak iratok. A levéltár legrégebbi darabja az 1626-tól kezdődő egyházkerületi jegyzőkönyv /Protocollum Symandianum, vagy Protocollum Simandinum/. Ebbe és az ezt követő jegyzőkönyvekbe a XVIII. század végéig legnagyobbrészt maguk a püspökök jegyezték be a synodusok határozatait, a főbb eseményeit, a superintendentia dolgait stb. E könyveken kivül a XVIII. század közepéig egyéb egyházkerületi ? püspöki hivatali irat nem maradt fenn, ami a püspökök székhelyeinek változásával,: a" háborús idők viszontagságaival magyarázható. A püspöki ügykezeléssel, egyházközigazgatással kapcsolatos iratok még a XVIII. század közepétől 1884-ig is csak nagyon gyér számban maradtak fenn. Az 1748-1839 közötti évekből megmaradt iratokat 1839ben utólagosan rendezték, 21 részben tárgyi csoportot alakítottak ki /iskolaügyek, representatiók, tractusok ügyei stb./, s az iratokat nagyjából évrendben ezen csoportok valamelyikébe sorolták be és csoportonként elölről kezdődő sorszámmal látták el. Az egyes csoportokat az ABC betűivel jelölték meg. Az igy mesterségesen rendbe szedett iratokhoz csoportonként és azon belül darabonként elenchust készítettek, amely az irat sorszámán és keltén kivül rövid tartalmi kivonatát is
