Balázs Péter, Vörös Károly: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 22. rész : A Veszprém Megyei Levéltár fondjainak jegyzéke (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1973)

Az új /jelenlegi/ megyeháza 1887-ben fogadta be a levéltári anyagot. Elhelyezése az épület második emeletén történt, de a falak a nagy megterhelés alatt 1903-ban repedezni kezdtekt a levéltárat leszállították a földszinti számvevőségi helyiségekbe. De mivel itt az anyagnak csak egy része fért el, a többi a nagyterem karzatán, meg a pincében nyert ideiglenes elhelyezést. Az iratcsomók eközben felbomlottak* a pincében elhelyezett iratok elpenészesedtek. Húsz évig maradt a levéltári anyag^ ebben az állapotban. 1923-ban ünnepelték Jókai Mór születésének százéves évfordulóját. A karzatról el kellett távolítani az iratokat. Szaktudás és selejtezési terv nélkül az akkori alispán selejtezést rendelt el. Eleinte a kirendelt aljegyzőkkel végeztette a munkát, de mivel annak^tempója lassú volt, a megyei hajdákkal folytattatta azt, Dr. Bibó Károly alispán nevéhez fűződik a levéltár második nagy vesztesége. 50 tonna^rógi iratot ekkor adtak el a hulladékgyűjtőnek, aki nem adta azt zúzdába, hanem Budapesten áruba bocsátotta, míg a Nemzeti Múzeum tisztviselői fel nem figyeltek rá és beszüntették a selejtezést, illetve megvették a selejtanyag nagyrészét. Ennek az anyagnak részletei az Országos Levéltárban elhelyezett "Múzeumi Törzsanyag"-ból kerültek elo. A legrégibb közgyűlési iratok, a Wesselényi összeesküvésre vonatkozó iratok és a népességi összeírások ekkor pusztultak el, csak töredékük maradt meg a Múzeumi Törzsanyaban. így pusztult el. nem háborús események miatt, hanem a történelmi érzék hiánya s a tudatlanság következtében a levéltár legrégibb anyaga, továbbá az 1861-1879. közötti iratanyag. Az 1880-tól keletkezett megyei iratanyag egészen a második világháborúig teljes épségben megvolt. 1945. tavaszán a Németországból visszasereglo munkaszolgálatosokat betelepítették a megyeháza épületébe. Ezek éjnek idején feltörték a levéltár vasajtóit és az iratcsomokról lefejtették az irathevedereket, aminek következtében az iratok a • földre hullottak, összekeveredtek és lepiszkitva várták sorsuk beteljesedését. Nem sokkal később hadikórház céljára három nap alatt ki kellett üriteni a megyeházát. A levéltári anyag feudális részét sikerült a közeli múzeum épületébe asszonyokkal és gyerekekkel áthordatni. Ezenkívül az anyakönyvi másodpéldányok és a vizikönyvek menekültek meg, de az 1880-1945. közötti iratanyag, amely részben a levéltárban volt, részben pedig a székházban elhelyezett hivatalok irattáraiban, szekrényeiben, teljesen megsemmisült. Az egészet elégették a megyeháza -udvarán. Egy évig hevert a múzeumban az oda átszállított feudális anyag, és csak ezután került vissza, de nem a rég^i helyére, mert a 11 szobából három maradt meg a levéltár céljára. Időközben a teljes levéltári állványzat megsemmisült, kivéve az 1792-ben készült müemlékszekrényt, ezért az Iratanyag hatalmas kupacban a földön nyert elhelyezést. A megmaradt anyag mindössze 360 iratfolyómétert tett ki* Ilyen állapotban kezdte meg á levéltár munkáját a felszabadulás után. A levéltárosnak semmiféle segítsége sem volt. A költségvetés csak a saját Illetményét biztosította. 1949~ig mindössze a háború során elpusztult anyakönyvek pótlása volt a levéltár feladata, mivel a főlevéltárnok egyúttal alispáni anyakönyvi előadó is volt. 1950-ben a 29* sz. tvr* megváltoztatta a levéltár* jellegéti megyei levéltárból állami közlevéltár lett. Feladatköre Is bővült, mert nemcsak a megye iratainak megőrzése volt kötelessége, hanem a megye területén működő szervek történeti forrásértékű anyagának begyűjtése is. Ezt a munkát megint nagyban akadályozta az éppen ezzel egyidejűleg bonyolítás alatt álló hulladékpapirgyűjtés. A levéltárnak a volt szerzetesházakban lévő iratanyagot be kellett gyűjtenie, a községek és a