Lakatos Ernő: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 13. rész : A Pest Megyei Levéltár fondjainak jegyzéke (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1975)
A LEVÉLTÁR RÖVID TÖRTÉNETE Pest-Pilis-Solt vármegye régi iratai a hagyomány szerint Fiilek várának 1682. évi ostromakor elpusztultak. Bár az egész megye 145 éven át török uralom alatt volt, a Pest megyei közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezet a szabad Heves, de főleg Nógrád megyében az egész török hódoltság ideje alatt úgyszólván megszakítás nélkül működött. A "menekült megye" tevékenysége nyomán keletkezett rendszeres megyeiiratanyag az 1638-as évektől kezdődően kisebb hiányosságokkal korunkra megmaradt, a régebbi valóban elpusztulhatott Füleknél. A Levéltár peres és családi irataiból kiemelt és vásárolt oklevelek egészen a XIII. századig terjesztik ki Levéltárunk iratainak évkorét /1229/. A törökök kiverése után a megye rendjei Budán és Pesten szereztek székházat és 1690-től kezdve itt a pesti székházban helyezték el a régi iratokat. A források már 1718-ban utalnak az "archivum" megfelelő Őrzésére és rendezésére, mégis annak legrégibb leltára /1759/ minden rendszer nélkül, tárolásuk sorrendjében sorolja fel az iratokat. A levéltári anyag szisztematikus rendezése 1776-ban kezdődött el, erőteljesen folytatódott II. József idejében, 1785-ben pedig Ballá Gábor levéltáros kinevezésével létrejött a megyei levéltári hivatal. Az ő nevéhez, hosszú levéltárosságához /1785-1832/ fűződik a feudális levéltár struktúrájának megalkotása. Sajnos már az ő korában is selejtezésre kerültek a korabeli adóösszeírások is, a tisztviselők kezére kiadott iratok pedig hiányosan vagy egyáltalában nem kerültek vissza a levéltárba. Viszonylag korán, már az 1820-as évek végén allevéltárnoki állást szerveztek. Egészen az államosítás idejéig két levéltáros gondozta a megye iratait. A szakszerűtlen és csak a közigazgatás aktuális szempontjait követő selejtezések még sokszor tetemes kárt okoztak a levéltárnak. Rendkívül kíméletlen selejtezésen esett át a Pest-Pilisi megyefőnök iratainak fondja, de még a későbbi selejtezések is valósággal megsemmisítették az alispáni fondok 1867 és 1892 évek között keletkezett történeti értékű iratait, Az 1920-as években a Levéltár megkapta a Pestvidéki királyi Törvényszék hivatalos helyiségeinek nagy részét, valamint a fogház celláit. A költöztetéssel kapcsolatban a levéltár anyaga rendezésre került, erről emlékezik meg Föglein Antali Pest vármegye levéltárának rendezése c. tanulmányában. Az 1930-as évek végefelé átvételre került a járási főszolgabíróságok iratanyaga 1926-ig bezárólag, ezeket a fondókat a II. világháború alatt Pomázon a volt szolgabírói hivatalban helyezték el. A háborús cselekmények során a Levéltár nagyobb károsodást nem szenvedett. Sajnálatos azonban, hogy a megyeháza pincéjében elhelyezett sokszorosító- és írógépeket szétbontott levéltári iratkötegekkel takarták be és ennek következtében közel 100 fm iratanyag részben elpusztult, részben helyrehozhatatlan károsodást szenvedett. A törvényhatósági levéltárak államosítása után Levéltárunk elnevezése több ízben változott: intézményünk 1950-1952 között Pest megyei Közlevéltár, 1952-1960 között Budapesti 2.sz. Állami Levéltár, 1960-1967 között Pest és Nógrád megye Állami Levéltára, 1968.jan.1-től Pest Megyei Levéltár néven szerepel.
