Jánosi Ferenc: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 7. rész : A Nógrád megyei Levéltár fondjainak jegyzéke (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1970)

Á Bach-korszakot a levéltár - némi károsodással - szerencsésen átvészelte, bár az első megyefőnök: Andreánszky Sándor csász.kir.biztos az egész 1848/49. évi iratanyagot meg akarta semmisittetni túlbuzgóságában, mignem felsőbb helyről leintették. Egyébként a levéltárat kivették a politikai megyehatóság ügy-^ köréből s a Megyei Törvényszék alá rendelték, gondozását pedig - a levéltárnoki tisztséget megszüntetve - hol egy egyszerű dijnok, hol egy irodatiszt látta el. A Pozsonyi Főtörvényszék 1857.évi utasitása szerint a levéltár rendezését oly módon kellett folytatni, hogy az eddig csoportokba /Abtheilugen/ sorolt és lajstromozott iratok rendje változatlan maradjon, legfeljebb a szükséges ellenőrzést és korrekciókat kell végrehajtani, s bé kell fejezni a lajstromozást; a még nem rendezett levéltári anyagot viszont a tartalom alapján 5 /A-B-C-D-E/ csoportba, közülük az első csoportot /iratok, acta/ I.-XXIV. alcsoportba /kútfők/ kell beosztani, a csoportokon-alcsoportokon belül időrendileg besorolni, s csoportok, illetve alcsoportok szerint lajstromozni és mutatózni. Ez a tartalmi csoportosításon és időrendi besoroláson alapuló rendszer a megye levéltárában oly módon valósult meg, hogy a korábban nem lajstromozott iratokat, valamint a lajstromozott iratok kisebb részét I-XXV. kútfőkbe osztották, amelyekhez elkészültek a mutatók is, a lajstromok viszont . nem, igy csupán a megfelelő évi jegyzőkönyvek mutatói alapján lehet bennük kutatni. A Bach-korszak bukása, az autonóm vármegyei közigazgatás rövid visszatérése, majd a provizórium évei után a kiegyezés és az alkotmányos élet helyreállítása lehetővé teszi, hogy az 1867. április 25-i tisztújítással a megye viszszanyerje törvényes jogait. A kibontakozó polgári korszakban Nagy Ferenc főlevél tárnok és Antony Béla allevéltárnok kialakitják a levéltárnak a legújabb időkig tartó, uj polgári kori rendjét és kezelési gyakorlatát. Utódaik közül ki kell emelni Szilassy Miklóst, aki az iratanyag történeti forrásértékének tudatában a levéltárnoki funkció szabályozását, a levéltárnoki státus szakképzett személyekkel való betöltését, e személyek rendszeres kiképzését és az Országos Levéltárban történő gyakorlati oktatását sürgette. Egyes elszigetelt törekvések ellenére a polgári korszakban különösen a történeti értékű iratanyag megőrzéséről és rendezéséről nem történt megfelelő gondoskodás; a levéltárnokot, aki a megyei törvényhatóság^központi^tisztviselőinek sorát lezáró, un. szakszolgálati tisztviselők /főorvos, főmérnök, állatorvos/ közé nyert /besorolást, s akit igy a főispán nevezett ki életfogytig, hovatovább "felszivta" a mindennapi közigazgatási ügyintézés. Valójában aktákat szerelő irattárossá vált, aki szinte teljesen elszakadt a régi., 1848 előtti történeti levéltártól. Az évenkénti főispáni ellenőrzés is csak arra szorítkozott, hogy a levéltárnok megfelelően ellát ja-e az ügyviteli szabályzatban előirt s a közigazgatás rendes menetébe illeszkedő teendőit? Ez a visszás helyzet magyarázza, hogy a XIX. század végén s az első világháborúig terjedő időszakban a levéltár amúgy is túlzsúfolt raktárhelyiségeiben nagyfokú rendetlenség uralkodott. * Trianon következtében elcsatolták a megye északi részét, s Balassagyarmat a megmaradt és egyesitett Nógrád és Hont vármegye székhelye lett. A két világháború közti időszakban a levéltári állapotok a korábbi helyzethez képest lényegében nem változtak. A levéltárat a II. világháború következményeként érzékeny veszteség érte: 1945 elején a hadikórházi célokra igénybe vett megyeházából sebtiben ki kellett költöztetni a levéltárat is, amely e vándorlás és a különböző helyiségekbe történt ideiglenes elraktározás során iratanyagát, különösen a polgári kori iratokat tekintve súlyosan megcsonkult. A meginduló uj megyeigazgatás, bár a levéltár megmaradt részeinek öszszegyüjtéséről és központi elhelyezéséről gondoskodott, az anyag intézményes őrzését, kezelését nem biztosította; hosszú időn át nem volt betöltve megfelelő személlyel a főlevéltárnoki állás, helyettesítéssel távolról sem lehetett megoldani a felhalmozódott gondokat, emellett a papirbegyüjtés kapcsán eszközölt felelőtlen, sommás selejtezés áldozatául esett a XIX.sz. vége -