Szabó Ferenc: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 7. rész : A Békés Megyei Levéltár fondjainak jegyzéke 2. átdolgozott kiadás (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1969)
A középkori Békés vármegye levéltára (ugyanúgy, mint a többi alföldi megye és az alföldi nemes családok levéltára) a török uralom alatt megsemmisült. Hogy figyelemre méltó nagyságú lehetett, szerencsés véletlen folytán megmaradt töredéke mutatja. Békés vármegye régebbi iratait ugyanis György brandenburgi őrgróf, a gyulai vár és uradalom birtokosa, még 1525-ben külföldre, Ansbachba vitette. A XVIII. században az ansbachi oklevelek közül 1166 db Bécsbe került, onnan ezeket 1786-ban EL József rendeletére átadták a magyar kamarai levéltárnak. Így Békés vármegye irásos emlékeit 1525-ig bezárólag az Országos Levéltár őrzi. Gyula várának 1566-ban történt eleste előtti időből a Békés Megyei Levéltár mindössze egy darab oklevéllel rendelkezik. • A töröknek a megye területéről való kiűzése (1695) után a nemesi Békés vármegyét az 1715. évi 92 tc. állította fel újra. Székhelye 1731-ig Szeghalom volt, csak 1732-ben költözött át Gyulára, ahol báró Harruckern főispán a gyulai várban egy kis szobát adott a levéltár elhelyezésére. Ekkor indult meg tulajdonképpen a rendes megyei ügykezelés is. 1773-ban a levéltár már szabályszerűen rendezve és lajstromozva volt, a jegyzőkönyvekhez mutatók szolgáltak. II. József uralma alatt a vármegyét Csanád és Csongrád megyével vonták össze; a levéltár is elköltözött Szegvárra, a hármas megye uj székhelyére. Amikor a régi megyerendszert visszaállították, itt hajtották végre az igazságszolgáltatási és közigazgatási iratok szétválasztását is. A megye a XVIII. században, egészen 1845-ig, vicenótáriusaival végeztette a levéltári munkákat. Először az 1715-1804 közötti közigazgatási iratokat dolgozzák fel, ezután az 1805-1824 közötti iratok következtek. 1831-re a rendezés gyakorlatilag befejeződött. 1845-ben a megye külön levéltárosi állást kapott. 1870-ben a levéltáros már külön pecsétet is használ: "Békés vármegye levéltárnoka". A XIX. századon át a megyének 12 levéltárkezelő vicenőtáriusát, illetve levéltárosát ismerjük. Az iratanyag a XIX. század második felében már csak regisztratura jellegűen szaporodott tovább, egyre nagyobb mennyiségre duzzadva. 1897-ben selejtezést végeztek, majd a vármegye levéltárnoka 1904-ben előterjesztést tett az alispánhoz a levéltár rendezése tárgyában. Abban az időben a levéltár anyagának egy része a volt 1 órtönhelyiségben, más része a megyeháza pincéjében, padlásán, sötét helyeken szétszórva hevert. Ekkor jelölték ki a levéltár mai központi helyiségeit. A költözködéssel kapcsolatban elkerülhetetlenné vált az iratok uj rendezése. Ennek során a segédkönyvek alapján helyreállították az eredeti rendet és a frakturformáről a normálra tértek át. 1904-ben kezdték el a rendezést és 1910 folyamán olyan stádiumba jutottak, hogy hozzá lehetett fogni a feldolgozott anyag átselejtezéséhez. Ehhez a levéltárnok 1911-ben tervezetet dolgozott ki, amelyben az alábbi fondokra javasolta a selejtezést: alispáni, közigazgatási bizottsági, alispáni elnöki, megyefőnöki, közgyűlési és II. József-kori főispáni elnöki, kihágási és egyéb albizottsági, megyei törvényszéki, árvaszéki és 7 járási főszolgabírói fond. A kizárólag ügyviteli szempontokat tartalmazó selejtezési tervezetet a belügyminiszter jóváhagyta. Az első világháború szerencsére megakadályozta a nagyfontosságú forrásanyag elpusztítását. A háborús esztendőkben a selejtezés lassan haladt, igy csak az 1900-1914 közötti alispáni iratok szenvedtek nagyobb károsodást Az 1904-ben kezdődött rendezés irányítása és a levéltár mai formájának megteremtése Antalóczy Nándor főlevéltáros érdeme. A második világháború során 1944-ben 8-10 %-os kár keletkezett a megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben és a főszolgabirői iratokban; az 1934-1944 közötti főispáni, alispáni és közigazgatási bizottsági iratokat a szovjet csapatok elől menekítették és valahol Komárom és Esztergom körül semmisültek meg. Pusztulás történt az állami anyakönyvi másodpéldányokban is.
