Komoróczy György: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 3. rész : A Debreceni Állami Levéltár fondjainak jegyzéke (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke fondjegyzéke III. Budapest, 1962)

A -2ga,1du megye csak-1876-ban kezdte meg működését és Így a levéltárrá érett Íratok őrzésére kezdetben nem volt szükség. Bér az első szervezési szabályzatok a levéltárosi állást már Ismerik, annak munkaköre nem a megyei anyag gondozására volt lekötve, hanem a volt kerületi levéltár őrzésére és kezelésére. Csak a század végére váltak levéltárivá a megye működéséből keletkezett első iratok, melyek azonban akkor már minden levéltári átdolgozás nélkül, regisztratura formájában vétettek ét a levéltárba. M Hajdú megye levéltára a megyei törvényhatéság mükö léséből származó iratokból éli. 1950-ig önálló levéltárként működött, majd 1950 márciusában,Hajdú és Bihar megye összevonása után egyesült Bihar megye levéltárával; székhelye mindvégig Debrecen maradt• A levéltárnak legkiemelkedőbb gondozója dr. Herpay Gábor főlevéltéros volt, aki 1916-1945-ig látta el ezt a feladatot, s a felszabadult Hajdú megye első alispánjaként fejezte be működését. Herpay nevéhez nem annyira Hajdú megye levéltórának, mint inkább a Hajdú kerületi levéltári fondóknak rendezése s az eredeti regisztraturák visszaállítására irányuló törekvés fűződik. Sikerült a levéltári anyagot viszonylag épségben megőriznie a II. világháború folyamán. Hajdúböszörmény város fejlődése mint kiváltságos hajduvárosé /mely egyszersmind a kerület székhelye is volt/ gazdag iratanyag képződéséhez járult hozzá. Önálló törvényszéke, közgyűlése és kisgyülésnek nevezett tanácsülése volt; hatalmas birtokok tartoztak hozzá, amelyek közbirtokosságok ezervezeti kialakításához vezettek*, s mindezek az iratok gazdag térházát teremtették meg. A XVIII. században felépitett kerületi székház egyik szobájában önálló archlvariussal az élén helyezkedett el a levéltár, amely már az 1790-es években rendezés alá került. A rendezés elvei fennmaradtak a XIX. században is, s annyira jónak bizonyultak, hogy a tárgyi tagolásra épitő levéltári szerkezet még a mai időkben is megfelel a követelményeknek. Ismertebb levéltárosokról nem tudunk, a rendezés is több személy nevéhez fűződik. 1872 júliusától Hajdúböszörmény rendezett tanácsú várossá alakult, elvesztvén kiváltságos hajduváros jellegét; a levéltárat a jogi változás nem érintette, az továbbra is fennmaradt, majd magába olvasztotta az uj város iratait. Ezzel az uj iratanyaggal együttesen maradtak fenn a levéltár fondjai, különösebb károsodás nélkül. Nagy pusztitést végzett azonban a levéltári anyagban az 1948. évi selejtezés, annak ellenére, hogy a kinevezett levéltáros óvatosan járt el a rendelet végrehajtásánál* A levéltárat a levéltérügy központosítása után a Debreceni Állami Levéltár vette át és szállította be Debrecenbe. A többi hajduvérosok közül Hajdúnánás város fejlődése szervezeti szempontból megegyezik Hajdúböszörményével, Levéltóra az 1730-as években alakult ki. Rendezése és áz iratok regisztrálása Böszörmény mintájára történt az 1820-as években. 1872-től a kiváltságolt hajduvárosi levéltárhoz hozzákapcsolták a rendezett tanácsú város iratait is. Az iratanyag a Városi Tanács épületének földszinti helyiségében nyert elhelyezést és ott is maradt 1951-ig. Böszörmény és Nánás levéltárának sorsához hasonlóan fejlődött Szoboszló városának levéltóra, amely a XVIII .sz, második negyedében már önálló archlvariussal az élén tűnik fel. Az iratanyagot nem ugy rendezték mint Böszörmény és Nánás városokét, ennek folytán Szoboszlón nem tárgyakra tagolódó irattári rendszer alakult ki, hanem csak időrendi tagolás nyomai vehetők észre. A birtokiratok rendezése birtokok szerint történt, miután a közbirtokosság a jogbizonyitó okmányok és a termelési adatok megőrzését fontosnak tartotta, 1872-től Szoboszló városa a korábban már gyakorlatban használt Hajdúszoboszló nevet vette föl és mint rendezett tanácsú város élt tovább, A városi irattér történetivé érett anyagát együtt kezelték a városi levéltárral, de mint a másik két hajduvórosnak, Szoboszlónak is önálló irattárosa volt. Forráspublikáció sem Böszörmény, sem Nánás, sem pedig Szoboszló irataiból nem történt, csupán tanulmányok jelentek meg a történeti iratanyag alapján. Egyetlen publikációt említhetnénk: "A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban" cimü kiadványt ,/Debrecen, 1959/ amely szöveghűséggel közölte a tanácsköztársaság időszakára vonatkozó okmányokat* i Különösebb rongálódás nem érte a levéltárat. A négy községgé alakult hajdani hajduváros: Hajduhadház. Hajdudorog. Téglás és Vámospércs mindegyikének már a XVIII, században megvolt az önálló levéltóra, melyekben az iratok rendezése a Böszörményben kialakított elveknek és csoportoknak megfelelően történt. Ezek azonban 1872 után,amikor e volt hajduvérosok községekké váltak,nem álltak gondos kezelés alatt. A községek nem sokat gondoltak az iratok kezelésével, s emiatt történeti anyaguk nagy része mór a felszabadulás előtt tönkrement, 1944-1948 között azután a különböző selejtezések folytán a megkezdett pusztítás továbbfolytatódott s tartott mindaddig, amig 1953-ban a többi hajduvárosokéval együtt a Debreceni Állami Levéltár beszállította Debrecenbe? az ő megmaradt irataikat is. Kiemelkedőbb levéltárosról egyik helyen sincs tudomásunk.