Wellmann Imre: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 1. rész : Bevezetés (Szerkesztési alapelvek) (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1962)
2. A rendszerezés alapja szükségképpen történeti - tagrendi . A fondjegyzék egy-egy területi állami levéltár iratanyagét mindenekelőtt 2 időbeli választóvonallal 3 periódusban csoportősitja. Az első választóvonal általában 1848, a polgári forradalom, a második általában 1945, a szocialista átalakulás lehetőségeit megr nyitó felszabadulás időpontja. E választóvonalak nyomán, mindegyik területi állami levéltár anyaga a hazai fejlődés 3 korszaka által meghatározott 3 periódusra oszlik: feudális, kapitalista és szociálist* korra. /Az utóbbi elé mintegy Önálló periódus keretében a Magyar Tanácsköztársaság szerveinek az illető területi állami levéltárban őrzött fondjai soroltattak be./ . t A 3 koron belül még további periodizációk adódnak, ezek azonban már soha nem terjednek ki az egész iratanyagra, legfeljebb a fondók bizonyos főcsoportjaira, alcsoportjaira ill. egyes levéltárakra /e fogalmakról ld. alább/, s azokon belül sem terjednek ki minden esetben minden fondra, hanem csak meghatározott típusokra. Ezért e további periodizációk alapelveinek rögzítése itt feleslegesnek látszik: Indokaikat .a maguk helyén fogjuk megadni, A periódusokon belül a további rendszerezés alapja már szervezeti: a levéltári anyagot az egyes fondókat létrehívó természetes személyekhez vagy önálló ügyintézéssel rendelkező hatóságokhoz, hivatalokhoz, intézetekhez, intézményekhez, testületekhez, üzemekhez, vállalatokhoz /a továbbiakban: szervek/ kötve tagoljuk tovább. Még pedig először a szerveknek ugyancsak a szervezet jellege által meghatározott főbb típusai szerinti /a periódusoktól függetlenül folyamatosan számozott/ 33 fondfőcsoportr a; ezeken belül pedig a szükséghez képest került sor további, már csak korlátozottabb számú szervre érvényes közös vonások szerint kialakított fond alcsoporto k megállapítására. Az alcsoportok különleges fajtája a levéltár . Olyan esetben használjuk e f v^nlmat, mikor valamely kiterjedt tevékenységű szerv e tevékenységét több, neki alárendelt, de a maga korlátozottabb tevékenységében mégis még önálló szerv között megosztva gyakorolja: az összefogó szerv s a neki alárendelt szervek tevékenysége során létrejött iratanyag alapjában szerves összességét nevezzük levéltárnak /eltérően az alcsoport fogalmától, melyen belül mindig egymásnak mellérendelt szervek vannak szervetlenül összefogva/. Az egyes alcsoportokon belül a nagyobb számban előforduló azonos jellegű szervek fondjait mint ugyanazon fondtipus egyedeit e típus neve alatt soroljuk fel. A törvényhatóságok levéltárán belül a másutt típusnak megfelelő kisebb csoportot egy-egy rövidebb történeti időszak fondjai alkotják. E szervezet szerinti tagolás legalján, mint a rendszer alapegysége, az egyes szerv működése során létrejött irategyüttea, a fond áll. A fondók megállapításakor tehát nem a meglevő regisztratúrókból, hanem a szervekből indultunk ki; a fondok egy része - leginkább periódushatároknál - ezidőszerint fizikailag még nem válik külön. A fond a legkisebb egység, ameddig a jegyzék következetesen, minden egyes esetben lemegy /műfajilag azért is nevezzük fondjegyzéknek/, ennél kisebb, a fondnak a szerv szervezete, funkciói, vagy tárgyi vagy formai sajátosságok szerinti megoszlását kifejező egységeket /állagokat/ már csak bizonyos, ugyancsak egységesen meghatározott tipusu fondok esetében mutattunk ki. A fond ezek szerint /a fondjegyzék alkalmazásában/ általában/olyan irategyüttes, mely a hazai társadalmi-gazdasági fejlődés egy meghatározott periódusában valamely természetes személy vagy szerv minden más vagy hasonló természetes személy vagy szerv működésétől intézményesen megkülönböztetett tevékenységének eredményeképpen jön létre az e tevékenység során rendeltetésszerűen nála összegyűlő /hozzá érkező és nála maradó/ iratokból. Állagn ak pedig egy fondón belül szervezetileg, funkcionálisan, tárgyilag vagy formailag élesen elkülönülő irategyüttest tekintünk.
