Dajbukát Gergely: A Magyar Országos Levéltár fond- és állagjegyzéke 2. rész : Q-X szekciók és mutatók (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke I. Budapest, 1959)

Szakmutató

része, B szervek nagyobb része azonban önkormányzati, vagy magánjellegű volt. Nem okozott nehézséget a gaz dasági /Xl/, az egyházi /XII/ szervek, valamint a családok /XIII/ és a személyek /XIV/ fondjainak az elhatárolása. Nehezebben különböztethetők meg egymástól az intézetek és intézmények /VIII/, a testületek /IX/, az egyesületek és társulatok /%/ fondjai. Az egyes szakcsoportokon belüli további tagolás nem szorul külön magyarázatra, itt - mint már emiitettük - a területi illetékesség, a kor és a hatáskör szempontjai érvényesültek . elsősorban, A szakmutató nem ragaszkodott mereven minden egyes szakcsoportnál ugyanahhoz a rendszerhez, hanem igyekezett mindegyiknél olyan tagolást alkalmazni, amely az illető szakcsoport jellegének a legjobban megfelelt, törekedve azonban arra is, hogy a lehetőségekhez képest minden szakcsoport tagolódása egységes legyen. A szakrautató rendszeréből következik, hogy a fondok általában csak egy szakcsoportba! szerepelnek. Kivételesen előfordul, hogy valamely fond /elsősorban a gyűjtemények/ két szakcsoportban is helyet kapott. A szakmutató, amelyet az Országos Levéltár főigazgatója kószitett, első kisérlét a levéltár egész anyagának a proveniencia elvére épülő, szervezettipologiai rendszerezésére. Mint ilyen, azt mutatja meg, hogy milyen eredetű, milyen provenienciáju fondok vannak az Országos Levéltár őrizetében, nem pedig azt, hogy mire vonatkoznak ezek a fondok. Mint első kisérlet, végleges érvényre nem tarthat igényt. Alkalmas lehet azonban arra, hogy mind a további levéltári munkák, mind pedig a levéltári kutatók számára segitséget nyújtson.