Lakos János: A Magyar Országos Levéltár 1992-ben. Tájékoztató az intézmény éves tevékenységéről (A Magyar Országos Levéltár tájékoztatója, 1992. Budapest, 1993)
Bevezetés
BEVEZETÉS A levéltárak napjainkban több szempontból is az érdeklődés homlokterébe kerültek Magyarországon. Hatalmas igény van az elmúlt évtizedek történéseinek megismerésére a tudományos kutatás és a szélesebb közvélemény részéről egyaránt. Bel- és külföldi polgárok ezrei keresik fel személyesen vagy írásban a levéltárakat családkutatás vagy - manapság ez a jellemzőbb - kárpótlási ügy intézése céljából, s a közigazgatási és jogszolgáltatási szervek adatszolgáltatási szükséglete is sokszorosa a korábbinak. Mi, levéltárosok örülünk annak, hogy egyre sokrétűbben szolgálhatjuk a tudományt és az állampolgárokat, örülünk, hogy mind többen ismerik fel nálunk is az archívumok jelentőségét. Ugyanakkor szeretnénk remélni, hogy ez a növekvő figyelem észrevéve az évtizedeken át tartó elhanyagoltságból eredő gondokat - elősegíti majd a levéltárak működési feltételrendszerének javítását is, mert enélkül ezek az intézmények aligha felelhetnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek. Az ország legnagyobb levéltári intézménye a Magyar Országos Levéltár. A legtöbb iratanyagot őrzi, gondozza és a legtöbb kutató keresi fel. 1970-től huszonkét éven át „Magyar Országos Levéltár" és „Uj Magyar Központi Levéltár " néven két külön intézményként működött. Az Országgyűlés döntése következtében 1992. július l-jétől ismét egy intézmény lett eredeti megnevezése alatt, s így megújulva néz szembe a megnövekedett levéltári feladatokkal. Jelen sorok írója azonos időponttal kapott öt évre szóló megbízást a főigazgatói teendők ellátására. Fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Országos Levéltár tevékenységével, eredményeivel és gondjaival rendszeresen megismerkedhessen a közvélemény. Ezért indítjuk útjára új kiadványunkat, amely évente jelenik majd meg, s az intézmény előző évi munkáját tárja a nyilvánosság elé. Ajánljuk e kis füzetet a döntéshozók és valamennyi levéltárhasználó szíves figyelmébe. Budapest, 1993. március Lakos János főigazgató
