Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető BEVEZETŐ Az 1948 után Magyarországon bekövetkezett politikai és hatalmi átalakulás az államigazgatás szerkezetében is jelentős változást okozott. Az új, kommunista pártállam a végrehajtó hatalom legfelső szerveinél, ezen belül is legfőképpen a minisztériumoknál igen korán müködésbeli és szervezeti módosításokat hajtatott végre. 1949 legelején az átalakítás egyik eleme lett a kollektív módon hozott döntések megalkotására hivatott testület, az úgynevezett Kollégium, pontosabban Vezető Kollégium intézményének meghonosítása a tárcáknál. A Vezető Kollégiumnak, kollégiumnak ill. eleinte egyes helyeken Pártkollégiumnak nevezett testület (a továbbiakban csak Kollégium) egy számos tagból álló bizottságot jelentett, amely az adott minisztérium alá tartozó ágazat lényeges kérdéseiben - a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) iránymutatásához és elvárásaihoz alkalmazkodva - elvi döntéseket alkotott, gyakorlati kérdéseiben határozott és elvégezte a végrehajtó munka bizonyos érdemi részét is. A minisztériumok működési mechanizmusába történő beépítésükről az MDP a saját szervezeti munkája átalakításakor döntött 1949 februárjában.1 A létrehozásuk javaslatát tartalmazó előterjesztésben már kifejtették, hogy ebben az időszakban a párt még mindig sok olyan munkát végez, amelyet már az állami apparátusra is rábízhatna. Az utóbbi hónapokban bekövetkezett kormány-átalakítások után „a pártvezetés nagy pártapparátus nélkül is biztosítható, és ez lehetővé és szükségessé is teszi, hogy munkánk kormányzati jellegű operatív részét adjuk át az állam és közigazgatás szerveinek'’. Ezt követően a Politikai Bizottság a február 17-ei ülésén határozott arról, hogy „minden minisztériumban, ezen kívül a Tudományos Tanácsban 7-13 tagú kollégiumot kell létrehozni. A kollégium tagjai lehetnek politikailag megbízható nem párttagok is. A miniszteriális kollégiumok a miniszter tanácsadó szervei.”1 2 A miniszterek mellett működő testületek a tárcák „legfejlettebb felelős politikai munkatársaiból állítandók össze; a miniszterek tanácsadó szervei csak a miniszterrel egyetértésben dönthetnek". Szavaik szerint ezzel a rendszerrel fokozni kívánták a miniszterek önállóságát, és gyorsítani az ügyvitelt.3 A Kollégiumok magyarországi létrehozásánál is a Szovjetunióban kialakított alapelveket követték. A Szovjetunióban a kollégium (Kojuierna, ill.: KOJUiera» MHHHCTepcxBa) a miniszter melletti tanácskozó szervet jelentette, amely a miniszterből, helyetteseiből és a kinevezett vezető minisztériumi tisztviselőkből állt össze. Őket a Szovjetunió Minisztertanácsa nevezte ki taggá. A testület döntései miniszteri utasítás formájában léptek életbe, melyet egyébként a személyi (miniszteri) felelős1 RÁKOSI SÁNDOR: Az MKP és az MDP szervezeti felépítése 1944-1956. MSZMP KB Párttörténeti Intézet, Bp., 1964. 34. 2 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) M-KS 276. f. 43. cs. 29. ő. e., ill. uo. 53. cs. 21. ő. e. A határozatban már pártkollégiumokról írtak, amely mellett azonban létezett a párt Agitációs és Propaganda Bizottsága helyett létrehozott pártkollégium is, Révai József vezetésével. Ez utóbbi foglalkozott a „párton belül” a film, a könyvkiadás, a rádió stb. ügyekkel. 1 MÓL M-KS 276. f. 43. cs. 29. ő. e. Egyéb tervezetek szerint a minisztériumoknál szükebb körű, csak kommunistákból álló kollégiumok létrehozását is tervezték. Mindezekkel egyetemben a párt szervezetét jelentősen racionalizálták. 7
