Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)

A Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma 1951–1953

XIX-I-5-d

A Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma

A főosztályvezetők (akik gyakran kollégiumi tagok is voltak) személyesen a miniszternek tettek jelentést valamely adott kollégiumi határozat végrehajtásának megtörténtéről, valamint osztály- ill. csoportvezetői értekezleten tárgyalták meg a kollégiumi anyagok, határozatok végrehajtásának mikéntjét. A miniszter utólagosan egy határozatot akár módosíthatott is.6

Az ülések iratait szigorúan bizalmas jelzéssel látták el, és gyakran a TŰK irodán keresztül hajtották végre a belőlük készült határozatokat.7 8

A határozatok alapján kialakított jogszabályokon, utasítástervezeteken az illetékes szakosztály akár több hónapot is dolgozhatott. Az aktuálissá váló előterjesztések kidolgozásába kezdettől bevontak külsős szakértőket is, így például 1952 április közepén kértek fel biológusokat egy május közepi ülésre készülő biológiai tankönyv bíráo

latának elkészítésére.

Esetlegesen külső személyek is értesültek a kollégium döntéseiről, amikor beadványaikra írt válaszban tájékoztatták őket a Kollégium ügyükre vonatkozó határozatáról.9 A végrehajtás ellenőrzését még az utolsó VKM Kollégiumon szabályozták. Eszerint a testület Titkára az elnökkel egyetértésben kiválaszt egy-egy fontosabb határozatot, és felszólítja a végrehajtásért felelős személyt, hogy három napon belül tegyen írásos jelentést a számukra. Más határozatok esetében „időnként” az Ellenőrzési Osztályt is „igénybe lehet venni”. A mulasztásokért a felelőst el kell marasztalni. A későbbiekben az Ellenőrzési Osztályt egy minisztertanácsi határozat szerint a miniszter „közvetlen megbízása” alapján ellenőrizte a kollégiumi határozatok végrehajtását.10 11 Az Ellenőrzési Osztály egyre több rendszeresnek nevezhető vizsgálatot folytatott, amelyről a Kollégiumnak jelentést tett. Munkamódszerükben a főosztályvezetők küldték meg számukra a végrehajtásról szóló jelentéseket írásban, ill. a felelős személyek munkaellenőrzése alapján is értékeltek. A határozatokat nem tartalmukban, hanem csak határidőre való teljesítésében ellenőrizték. 1951 közepén általános jellemzésként azt állapították meg, hogy az „előterjesztések javaslatai sok esetben nincsenek kellő mértékben kitárgyalva azokkal a szervekkel, akiknek a későbbiek folyamán azt végre kellene hajtani”. A határidők sok esetben irreálisak, és ez is legtöbbször a végrehajtás során derül ki. Általános jelenség, hogy a főosztályvezetők nem ellenőrzik a végrehajtást kellő mértékben, és nem tartják nyilván a határidőket sem. „Több esetben” előfordult, hogy az osztályok vagy előadók nem kapták meg magukat a határozatokat sem. A korábban a vezetők által leadott jelentésekben csak az általános végrehajtást ecsetelték, és nem mutattak rá „konkrétan arra, hogy a határozatok egyes pontjait hogyan hajtották végre és a végrehajtásban milyen nehézségek voltak”. Az egyes főosztályok nem mérik a határozatokat olyan súllyal, mint azok fontossága megkövetelné. „Sok esetben nem tartják szem előtt azt, hogy az a határozat, amelyet a kollégium hoz, a szakterületük alkotó részét jelentik, ill. a nevelői és oktatói munka megjavítását, hatásosabbá tételét.”"

Emellett az Állami Ellenőrző Központ is folyamatosan vizsgálta a Minisztérium működését, tevékenységét, és az észlelt hiányosságokat jegyzőkönyvbe, ill. levélbe foglalta. Ennek során esetenként a kollégiumi határozatok végre nem hajtását róttá fel

6 MÓL XIX-I-3-u-D 18-1952, ill. uo. -D2 és -D139- 1952., valamint XIX-I-3-U-66-1952.

7 MÓL XIX-I-5-b-0127/17-1952.

8 MÓL XIX-I-2-n- M/146-1952, ill. uo. M/181-1952. Júniusban megküldték számukra a tankönyvet.

9 MOL XIX-I-3-U-2354-1952.

10 MÓL XIX-I-l-r-1951. május 10.

11 MOL XIX-I-5-d-1951. szeptember 27. Több javaslatot is beterjesztettek a kollégiumi munka megjavítására.

50