Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Művelődésügyi Minisztérium Kollégiuma 1957–1967
XIX-I-4—fff A Művelődésügyi Minisztérium Kollégiuma Emellett egyre nagyobb mértékben a miniszterhelyettesi értekezlet döntötte el a Kollégium féléves napirendjét és tématervét, ill. a tárgyalás szabályait. Az 1957. szeptember 23-ai értekezlet mondta ki, hogy az előterjesztéseket alaposabban meg kell tárgyalni az érdekeltekkel, és az esetleges véleményeltéréseket fel kell tüntetni. Terjedelmük hat oldalnál nem lehetett több. Az egyes napirendi pontoknál ötnél több személyt tilos volt meghívni.17 1958 októberében a miniszterhelyettesi értekezlet döntötte el a Kollégium további „foglalkoztatását”. A hozott határozat kimondta, hogy az elsősorban a Minisztérium „operatív vezetését” (!) és a tárca szétágazó területének egybehangolását segítse elő. A jövőben a testület elé csak a tárca egészét vagy nagyobb részét érintő átfogó jellegű elvi vagy működési ügyek kerülhettek, ill. elvi állásfoglalásokat alakíthatott ki olyan kulturális kérdésekben, „amelyekben kívánatos, hogy a minisztérium Kollégiuma irányt mutasson”. Nem kívánták viszont azt, hogy a Kollégium a részterületek ügyeit tárgyalja, még akkor sem, ha azok nagy jelentőségűek volnának. Ezeket más úton, „illetőleg megfelelően magas szinten” kellett megoldani.18 A miniszterhelyettesi értekezlet a továbbiakban gyakran beleszólt a másik testület munkájába, előzetes munkálatokat végzett és utólag is átvett számos feladatot. A kollégiumi határozatok következetes érvényesítésére akár saját határozatot is hozott. A napirendre fel nem vett ügyeket a miniszterhelyettesi értekezlet tárgyalta.19 20 1958 végén ismét felmerült a testületi munka átalakításának szándéka. Legfőbb hibájának tartották, hogy körülbelül a tagok fele nem a minisztériumi apparátusban dolgozik, amely nem segít eléggé az „operativ irányításban és egyes elvi kérdések házon belüli megvitatásában”. Ezért kezdeményezték az ilyen külső tagok minisztertanácsi felmentését és főosztályvezetőkkel történő helyettesítését. Ezen kívül a Kollégium havonta tartaná üléseit. A miniszter szavai szerint megbeszélései tárgyát „az egész apparátust érintő politikai és kultúrpolitikai kérdések kell, hogy képezzék. Majd olyan fontos kérdések, amelyekkel a Minisztérium apparátusának vagy egésze vagy, nagy része kell, hogy foglalkozzon”. A munkaszervezési, vezetéspolitikai kérdések kerüljenek napirendre, valamint különböző beszámoló jelentések. Az erről kialakított szándék a határozatok jegyzékébe is bekerült. Az 1959. június 17-ei értekezleten ismét felmerült a testület munkájának kérdése. Kijelentették, hogy a tanácsadó szerep a legfontosabb, és a Minisztérium minden alapvető problémáját meg kell vitatnia. Legfontosabb problémának a kollégium elé vinni kívánt témák egy részének „oda nem illőségét” tartották, főleg azért, mert azokat a főosztályok maguk is meg tudnák oldani. A valóban kollégiumi szintű az előterjesztések azonban nagyon gyakran késve készültek el. Elvi alapállásként határozták meg, hogy a Kollégium nem a kollektív vezetés szerve, mert nincs kollektív vezetés „semmilyen vonalon, nálunk egyszemélyi felelősség van”. „A kollégium és minden más tanácskozó testület azonban szükséges ahhoz, hogy a kollektíva tanácsadó funkcióját töltse be, az egyszemélyi felelősség mellet[t] is segítséget adjon.” A testület több-kevesebb kihagyásokkal ült össze, bár volt szándék arra is, hogy napirendi pont hiányában is összejöjjenek, ráadásul Benke Valéria szerint „amikor szó 1 MÓL XIX-I-4-eee-1957. szeptember 23. és 1961. november 27., valamint: XIX-l-4-aaa-34. tétel (45. d.). 18 MÓL XIX-I-4-eee-1958. október 7. A fentiek okán a külső meghívottak számát is csökkenteni akarták. 19 MÓL XIX-I-4-eee-1966. június 6. 20 MÓL XIX-I-4-fff-1958. december 30. 166