Sípos Antalné: Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 24. Budapest, 2006)

DREHER ANTAL SERFŐZDÉI RT. (Z 1246)

DREHER ANTAL SERFŐZDÉI RT. (Z 1246) 1884-1942 Terjedelme: 6 raktári egység, 0,54 ifm A Dreher család szerepe a „sörtörténelemben" a 18. század végére nyúlik vissza. Franz Anion Dreher (1735-1820) 1796-ban vásárolta meg az 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serházat. Fia, Ifjabb. Dreher Antal (18101863) Ausztriában, Münchenben, majd Angliában tanulta ki a mesterséget. Schwechatra hazatérve 1840 körül bevezette az alsóerjesztésű sörtechnológiát, és kifejlesztett egy új sörtípust: a Lagerbiert. Később ennek köszönhette a „sörkirály" kitüntető címet. A 19. században Pest-Budán is megindult a sörfőző ipar. A serfőzdék kezdetben a Duna közelébe települtek le, mivel a folyó korlátlan mennyiségben biztosította a sör- és a maláta-készítéshez szükséges vizet. Egy Münchenben tanult pesti sörfőzőmester, Schmidt Péter kiváló söre hívta fel a figyelmet Kőbányára. Hatalmas sikert aratott a kőbányai sziklapincékben érlelt sörével. Később kiderült, hogy a mélyfúrással nyert kőbányai kutak vize kitűnően alkalmas a sörfőzéshez, a pincék pedig állandó hőmérsékletet biztosítanak az ászokoláshoz, tároláshoz, vagyis az alsóerjesztésű „Lagerbier" előállításához. A föllendülő kőbányai termelés nem kerülte el Ifj. Dreher Antal figyelmét sem. Az itteni sörök komoly konkurenciátjelentettek a számára. 1856 és 1860 között többször is Pest-Budára látogatott, és végül 1862-ben megvette a cseh, az osztrák és a bajor konkurenciával küzdő Kőbányai Serház Társaság serfőzdéjét. További telkeket is vásárolt a bővítéshez, de halála (1863) miatt fiára várt, hogy megvalósítsa elképzeléseit. Ifj. Dreher Antal (1849-1920) még csak 14 éves volt apja halálakor, így csak 1870-ben vehette át a négy Dreher serfőzde (Schwechat, Kőbánya, Trieszt, Michelob) vezetését. Fejlesztette gyárai technológiáját és kapacitását, és a kőbányai hamarosan Magyarország legnagyobb sörgyárává vált. A körülötte egymás után épülő új serfőzdék (1892: Polgári; 1894: Király, 1910: Haggenmacher, 1912: Fővárosi Serfőzde) sem tudták megtörni Dreher Antal Serfőzdéjének fejlődését. A négy gyárból álló konszern 1890-ben már 1,2 millió hektoliter sört termelt. A család jelentős uradalmakat és budapesti ingatlanokat szerzett, később részt vállalt a Kereskedelmi Bank igazgatásában. Dreher Antal 1897-ben megvásárolta a gazda nélkül maradt martonvásári egykori Brunszvik kastélyt. A birtokot a család mintagazdasággá változtatta, a tordasi és váli uradalmon pedig méntelepet, versenyistállót, illetve tehenészetet rendeztetett be. Ifj. Dreher Antal három fia közül Jenőre bízta a kőbányai gyár irányítását, amely 1905ben részvénytársasággá alakult, a Dreher-féle serfőzdék magyarországi fiókjaként. A társaság 1907-ben az anyavállalattól független, önálló magyar céggé alakult át. A Dreher Antal Serfőzdéi Rt. schwechati bejegyzett cég a tulajdonát képező ingatlanokkal és a kőbányai gyár berendezéseivel apportként járult hozzá az új társaság alapításához. A vállalat felvette üzletkörébe a sörgyártás mellett az égetett szeszesitalok (konyak, borpárlat, rum) és a gyümölcsből főzött szeszesitalok (likörök, pálinkafélék), valamint a sósborszesz és rokoncikkek gyártását és finomítását. Dreher Jenő (1873-1949) sorra részesedést szerzett a versenytársak, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárakban, a Barber és Klusemann Serfőző házban, illetve az 1867-ben alakult Első Magyar Részvény Serfőzde Rt.-ben. Az üzleti kapcsolatok megszilárdítását a két család összeolvadása előzte meg: Dreher Jenő 1898-ban Haggenmacher Henrik legkisebb gyermekét, Berta Lujzái (H. Lillyi) vette feleségül. A Dreher és a Haggenmacher fiúk kölcsönösen részt vettek egymás gyárainak irányításában. Az első világháború utáni gazdasági visszaesés éveiben még szorosabbra fűződtek az üzleti kapcsolatok is. A Dreher Antal Serfőzdéi Rt. 1923-ban érdekközösségbe lépett az Első Magyar Részvényserfőzde Rt.-vel és a Haggenmacher-féle sörgyárakkal. Létrejött a „Concentráció", amelynek révén nemcsak az üzemekben felhalmozott értékeket sikerült átmenteni, hanem egyes felszabadult gyárépületeket más célra is felhasználhattak. Dreher Jenő 1926-ban úgy döntött, hogy minden Magyarországon kívüli Dreher tulajdont elad, még a Dreherek első gyárát, a schwechatit is. Az ebből befolyt pénzből - a gazdasági recesszió ellenére - egymás után vásárolta fel a sörgyárakat. 1928-ban beolvasztotta a kanizsai Király Serfőzde Rt.-t is. Házat vett a Mártonhegyen és a Belvárosban. Restauráltatta és korszerüsíttette a martonvásári kastélyt, és felépíttette a kiskastélyt, amit nászajándékul adott Anna Mária lányának. 1933-ban létrejött a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. a Dreher Antal Serfőzdéi, az Első Magyar Részvényserfözde, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. és a (Liebig Budapesti Textilmüvekből alakult) Dreher-Haggenmacher Textilmüvek fúziójával. A kiváló minőségű Dreher sör közel 70%-ban uralkodott a hazai piacon. A másik két kőbányai gyár, a Polgári és a Fővárosi Serfőzde osztozott a maradékon. A Dreher Nyugat-Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is ismert, világhírű márkanévvé vált. A II. világháború okozta károkat nagyjából helyreállították, és beindították a termelést. Úgy tűnt, hogy Dreher Jenő hihetetlen rugalmasságának és alkalmazkodóképességének köszönhetően talpon tud maradni a cég. 1948 márciusában azonban államosították a család magyarországi tulajdonát. Dreher Jenő 1949-ben halt meg Budapesten. Családja új hazában kezdett új életet, s messze elkerülte a söripart. Ettől kezdve a Dreherek sorsa és a sörgyártás végleg elvált egymástól: a leszármazottak közül senki sem vitte tovább apáik mesterségét, és sem a gyár, sem termékei nem tarthatták meg a Dreher márkanevet. Szerencsére megmaradt a szakemberek jó része, akik átadták tudásukat és szakmaszeretetüket a fiatalabb nemzedéknek.