Pusztainé Pásti Judit: Az államositás előtt működött kereskedelmi vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 22. Budapest, 2006)

BEVEZETÉS

csökkent az 1913. évihez képest, közel 29%-os részarányának köszönhetően a legerősebb iparágak közé tartozott. A protekcionista védővámos rendszer a textilipar megerősödését eredményezte, hiszen a második legjelentősebb iparágként 1938-ban a gyáripari termelés több mint 26%-át állította elő az 1913. évi 15%-kal szemben. A növekedés mellett azonban nem szüntették meg az ipar szerkezeti elmaradottságát. Míg a nehézipari ágak, azaz a vas-, fém-, gép-, elektromos és vegyészeti ipar termelése 1913-ban az össztermelés 38%-át adta, addig 1938-ban kevesebb mint 36%-át. A hadigazdaság kiépülése viszont megváltoztatta az ipar ágazati struktúráját, miután nem kedvezett a könnyűipari ágazatok fejlődésének. Az élelmiszeripar tovább vesztett súlyából, a nehézipari ágak részaránya pedig tovább emelkedett. Jelentősen módosult az import összetétele is. Míg a kész iparcikkek behozatala 1913-ban az összes behozatal 62%-át tette ki, addig 1937-re az 1929. évi 40%-ról 27%-ra esett vissza. Szerencsés egybeesés, hogy az importpótló iparfejlesztések éppen olyan nyersanyag- és félgyártmányok behozatalát igényelték - az 1913. évi 38%-kal szemben ez 1937-ben 73%-ot jelentett -, amelyek világpiaci árszintje követte a mezőgazdasági termékek árszintzuhanását. Ez javította a cserearányt, így annak 1933-ig tapasztalt romlását sikerült megállítani. A külkereskedelmi forgalom mérlege 1930-tól a második világháború végéig - az 1940-es üzletév kivételével - mindvégig pozitív maradt. A két világháború között az iparosodás előrehaladt, és a két évtized alatt 30%-ról 36%-ra emelkedett az ipar részesedése a nemzeti jövedelem megtermeléséből, a mezőgazdaság részaránya ezzel szemben 42%-ról 37%-ra csökkent. Ezt a keresők százalékos arányszámában bekövetkezett változások is mutatják: az ipari népesség aránya 1941-re az 1910. évi 21%-ról 25% fölé emelkedett, a kereskedelmi és közlekedési ágazatokban foglalkoztatottak együttes aránya pedig 30%-ról 35%-ra növekedett. A kár, amelyet az ország a második világháború alatt elszenvedett 1938-as árakon számolva 21 950,9 millió pengőt tett ki, ebből a kereskedelemre az összes kár 6,2%-a, azaz 1365,4 millió pengő esett. A veszteséghez a szovjet hadsereg által hadizsákmányként elhurcolt nemzeti javak, kulturális értékek is hozzájárultak. Az emberi és anyagi veszteségeken túl a szétzilált gazdaság rendbetétele is hatalmas erőfeszítést igényelt az országtól. A külkereskedelmi kapcsolatok visszaesését mutatja, hogy az 1944. évi, 1938-as árakon számítva 803 millió pengőnyi tőkés behozatalhoz és 950 millió pengő értékű kivitelhez képest 1945-ben a kivitel és behozatal együttesen mindössze 3,7 millió pengőt tett ki. A második világháborút követő szovjet nagyhatalmi érdekek mind Magyarországtól, mind a környező országoktól új gazdasági kapcsolatrendszer kiépítését követelték meg. 1945. július 20-án Romániával ideiglenes árucsereegyezmény, októberben Lengyelországgal és Csehszlovákiával kompenzációs megállapodások jöttek létre. Magyarország 1945 utáni első kereskedelmi szerződését 1945. augusztus 27-én Moszkvában írták alá. Mindezen megállapodások célja az volt, hogy a gyáripart el tudják látni nyersanyaggal. A Szovjetunióval megkötött egyezmény a két ország közötti gazdasági együttműködésről is tartalmazott megállapodást, amelynek értelmében a magyarországi timföldgyártásban, a bauxit- és olajbányászatban, illetve -kutatásban, a hajózásban, valamint a légi közlekedésben 50-50%-os részvényérdekeltséggel magyar-szovjet vegyes vállalatok alakultak. Ezáltal a Szovjetunió a legjelentősebb külföldi tulajdonosként vett részt a magyar gazdasági életben. A nyugati országokkal, Svájccal és Ausztriával folyatatott tárgyalások 1946-ban, késéssel indultak meg. A tőkés országokból származó import 1946 első felében az összes behozatal 10%-át tette ki, és a stabilizációt követő évben a külkereskedelmi forgalom jelentős hányadát adta. Az 1945. január 20-án, Moszkvában aláírt fegyverszüneti szerződés súlyos kötelezettségek vállalalására kényszerítette a magyar vezetést. A Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugo-