Kisasszondy Éva: Az állami egyházügyi hivatal iratanyagának jegyzékei I. Kötet : Adattár (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 17. Budapest, 2005)
BEVEZETŐ
III. Az Archívum anyagának a könyvtáron és a dokumentumokon kívül a harmadik fontos része a fordítások gyűjteménye volt. Itt gyűjtötték össze azoknak a könyveknek, cikkeknek, alapvető egyházi dokumentumoknak, konferenciákon és egyéb módon megszerzett ismertetőknek a fordításait, amelyekről úgy ítélték meg, hogy a munka során fel tudják használni azokat. Ennek érdekében a külföldön megjelenő sajtótermékeket figyelemmel kísérték, és az olyan cikkeket, tanulmányokat, amelyek a magyarországi egyházakkal, a vallásos élettel vagy közvetlenül az Állami Egyházügyi Hivatallal voltak kapcsolatosak lefordíttatták és rendszeresen összegyűjtötték. A rendezési terv a fordítások tartalmi feltárására szintén a tárgyszórendszert ajánlotta, valamint további elhelyezésükre is a többi anyagtól való elkülönítést javasolta. Ez végül nem valósult meg, mert a fordításokat idővel besorolták a dokumentumok közé, ezek az Adattár jelenlegi rendszerében is az adott témánál találhatók meg. * A rendezési terv az Archívum feltárásának elkészítését intenzív munka mellett 1975-re jelezte. 1976. október 26-án a Hivatal vezetése újra megvizsgálta az Archívum helyzetét. Megállapították, hogy a könyvek tartalmi feltárása megtörtént, a könyvkölcsönzésnél viszont a dolgozók nem mindig tartották be a szabályokat, ugyanis vannak könyvek, amelyek évek óta nem kerültek vissza a könyvtárba. A Hivatalba beérkező mindenfajta folyóirat, újság, illegális anyag, esetenként kapott lapok elhelyezése is a tervben megjelölt módon történt. A dolgozók kéthetenként megkapták az ajánlásokat. Hetenként cikkismertető készült az egyházi sajtókból, és rendszeres összeállítást készítettek „Fordítások" címmel a tájékozódást leginkább elősegítő témákból. A Hivatal 42 féle újságra fizetett elő, az illegális anyagok száma kb. 40 volt. A jelentés szerint megoldatlan a pártszervezet régebbi propaganda-kiadványainak, és a vámosoktól a korábbi években érkezett anyagnak a minősítése, besorolása illetve selejtezése. Meg kellet oldani továbbá, hogy az egyházmegyei körlevelek, sematizmusok, teológiai jegyzetek, vagyis az osztályok által engedélyezett egyházi dokumentumok egy-egy kötelező példánya az Archívumba kerüljön. Az Archívum legnagyobb problémája az - állapítja meg a jelentés -, hogy megoldatlan a dokumentáció rendezésének kérdése. A régi anyagot illetően nagyon kevés előrelépés történt és ez kihat az újonnan keletkezett anyagok szakszerű kezelésére is. A tapasztalat szerint egy-egy nagyobb munka kapcsán igény lenne a régebbi anyagok ismeretére, azonban az anyag rendezése, besorolása nélkül ez nem lehetséges. A fenti jelentés következtében Miklós Imre elrendelte, hogy a munkatársak a rendezési tervben leírtak szerint kezeljék és adják le az Archívumba tartozó dokumentációt. A nagytömegű régi dokumentáció szétválogatásában, tárgy szerinti csoportosításában, illetve szükség szerinti selejtezésében az Archívum munkatársaival együtt folyamatosan vettek részt az osztályok adminisztratív és politikai munkatársai. Az Archívumban haladéktalanul meg kellett kezdeni a nyilvántartás vezetését a rendezési tervben előírtak szerint. A többévi erőfeszítés eredményeként végül kialakult a dokumentumok sajátos rendje, amely tulajdonképpen könyvtári szisztémára épült. A számrendszert azért is alakították így ki, mert az 1970-es években divatos fénylyukkártya rendszert akarták bevezetni. Ez azonban ismereteink szerint nem valósult meg. Az Archívum a Tájékoztatási és Dokumentációs Osztály része volt egészen a Hivatal megszűnéséig. Az osztály munkatársai az egyházpolitikai célkitűzéseket megvalósító politikai és igazgatási feladatokat láttak el. Figyelemmel kísérték és segítették a párt és a kormány egyházpolitikájának érvényesülését, ellenőrizték a hatályos rendeletek betartását. Tevékenységük túlnőtt a Hivatal keretein, mert a rendelkezésre álló információs anyagokból a Hivatal elnökének döntése alapján ellátták a központi és megyei párt-, állami- és népfrontvezetők, esetenként szélesebb körök tájékoztatását. Ilyen vonatkozásban az Adattár információi is túlnőttek a Hivatalon.
