Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)

Bevezetés

Országos Levéltárban lévő anyagába, ha pedig a fondképzőnek itt nincs anyaga, akkor, kellő terjedelem esetén, új fondok alakultak belőle. Az „eltűnést" elősegítette az iratok szerves összefüggését megszüntető, már említett múzeumi évrend. De az Országos Levéltárnak e szekciójában levő, szintén említett növedékei is teljesen vegyes sorozatok voltak. Meg kellett érnie az elhatározásnak, hogy ebből a kevert, áttekinthetetlen anyagból kiemelkedjenek az eredeti, szervesen összetartozó fondok és tárgyi alapon összefüggő gyűjtemények. Az átrendezés együtt járt valamennyi irat darabonkénti megvizsgálásával, az egyes iratok fondképzőjének megállapításával. Ezen az alapon elindulva lehetett tovább rendezni az egybetartozó iratokat. A Múzeumi Törzsanyagnak (R 224) 45 iratfolyóméternyi anyagán kívül átrendezésre került még 20 iratfolyóméter: az Ernst Múzeumtól vásárolt vegyes iratanyag (R 30), a Tunyogi Csapó gyűjtemény (R 210), a fentebb említett R 225 és 226 számot viselő két növedék, továbbá a Magyar Tudományos Akadémiától átvett iratok (R 274), a Nagy István gyűjtemény (R 280), a Szimonidesz Lajos gyűjtemény (R 281), a Wenzel Gusztáv gyűjtemény (R 282), a Nagy Iván gyűjtemény (R 283), a Véghelyi Dezső gyűjtemény (R 284), a Szalay Ágoston gyűjtemény (R 285), a Nyáry Albert gyűjtemény (R 286), a Sólyom Fekete gyűjtemény (R 287) és a Thuránszky- és Borbás gyűjtemény (R 294). Az átrendezés során teljesen megszűnt mint külön gyűjtemény az R 30, R 225, R 226, R 274, R 280-282, R 286 és R 291 számú fond; anyaguk az iratok fondképzői szerinti a megfelelő helyre kerültek. A többi felsorolt fond anyagának csak egy része került máshová, míg a megmaradt rész a régi időrend helyett tárgyilag átrendeződött. Ezenkívül az egész szekciónak aok magmaradt fondja is kiegészítő rendezéseken esett át, új anyag behelyezése folytán. A szekcióban... kialakult helyzetet az 1974. évi fondjegyzék, valamint az... [1977-ben megjelent] repertórium [rögzítette]. Az [1974-es] fondjegyzék az 1526 utáni gyűjteménynek 1974 januári állapotát tükrözi. Az 1526 utáni gyűjtemény jellege az [1975-ben lezárult] átrendezés után Az átrendezés során fokozatosan jelentkezett az a már régen felmerült igény, hogy a korábban bizonytalan összetételű, elegyes anyagú szekciót körülhatároljuk, s így megkülönböztessük, elválaszszuk az Országos Levéltár többi szekciójának anyagától, amelyek közül néhánnyal, mint fentebb láttuk, meglehetősen összemosódott. Régebben átrendezésének egyik akadálya a múzeumi eredet túlzott tisztelete volt. A családi levéltárakat azonban már az anyag átkerülése óta igyekeztek kiválasztani belőle, még a Törzsanyagból is; ezeket külön állították fel (ld. R 224 bevezetése). Az anyag nagy részének jellegét ma is a szabadságharcos, emigrációs iratok adják. Emellett benne maradtak a korábbi, tárgyi alapon létrejött gyűjtemények. Az átrendezés célja az volt, hogy a szekció minél nagyobb mértékben gyűjtemények együttesévé váljon. Ennek érdekében kikerült belőle a hatósági, hivatali, valamint a családi anyag, az [utóbbi ]apró fondtöredékeit egybegyűjtő R 319 számú fond kivételével. A szekciónak sem a Múzeumban, sem az Országos Levéltárban nem tartozott körébe a családi anyag. Az a néhány családi fond, ami benne volt és kikerült onnan, 1945 utáni Törzsanyag-robbantások eredményeképpen keletkezett, de nem azzal a céllal, hogy ott is maradjon. Meg kellett találni az elválasztó vonalat az R szekció és a vele azonos osztályon levő családok, testületek és intézmények levéltárait őrző P szekció között. Az R szekcióban ma nincs olyan cím, amely a „család" szót magába foglalná. Anyagának egy része ugyan személyek köré épül. de ezeknek iratai nem tartalmazzák a családi fondok jellegzetes iratfajtáit, hanem csupán az illető személy közéleti működésével függenek össze. Zömmel emigrációs iratok, vagy olyan kis személyi fondok, amelyeknek felállítására a P szekcióban nem volna lehetőség. .Általában az maradt meg az R szekcióban, ami több okból, más jellege vagy kis terjedelme folytán, mint önálló egység nem kerülhet át a P szekcióba, illetve az Országos Levéltár egyéb szekciójába. A gyűjtemény az Országos Levéltár szerzeményi részlegének is tekinthető, anyaga állandóan gyarapszik. A szaporulat elhelyezésénél is a fenti meggondolás lehet irányadó. A szekciónak egyes régi fondjai egyes esetekben olymódon bővültek ki a meglevőnél korábbi és későbbi anyaggal, hogy régi címük részbeni átalakítására is szükség volt (pl. egyes 1848/49-es gyűjteményekben ma már nemcsak ezekre az évekre vonatkozó anyag van). [Ilyen például a volt 1848/49-es nyomtatványok, vagy az 1848/49-es események képes ábrázolásai megnevezésű fondok, ahol ma már korszakhatár nélkül kerülnek elhelyezésre az ilyen típusú iratok. ]...