Nyulásziné Straub Éva: Magyar Országos Levéltár 1526 utáni gyűjtemény : Repertórium : Második, bővített kiadás (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 15. Budapest, 2003)
Kossuth levéltár (R 90-R 125, 288)
KOSSUTH LEVÉLTÁR R 90 - R 125, 288 119 r. e. (88 doboz + 28 regeszta (lajstrom) doboz 4- 2 kötet) = 15,96 ifm. Bevezető tájékoztatás A Kossuth Levéltárat alkotó Kossuth-gyűjteményt mai formájában az Országos Levéltár állította fel az 1950-es évek közepén. A gyűjtemény nem csupán szerves úton, Kossuth Lajos működése közben keletkezett, és a proveniencia elve alapján Kossuth levéltárába tartozó iratokat foglal magába. Anyaga annál jóval szélesebb körű, nagy mennyiségben tartalmaz olyan Kossuthra vonatkozó iratokat is, amelyek keletkezési körülményeinél fogva más személy vagy szerv levéltárába illenének és azért kerültek csak a Kossuth-gyűjteménybe, mert az illető személynek vagy szervnek külön levéltáruk nincs, e gyűjtemény jellegű fondba azonban beilleszthetőek voltak. A gyűjteményben Kossuth családi és magánjellegű, ügyvédi működésével és a szabadságharc előtti közéleti, politikai tevékenységével kapcsolatos iratok találhatók, továbbá emigráció alatti tevékenységének iratai. Államférfiúi tevékenysége során keletkezett, hivatalos jellegű iratai az 1848/49-es minisztériumok, az Országos Honvédelmi Bizottmány és egyéb hatóságok levéltárában vannak. A gyűjteményben lévő iratok túlnyomó részét régebben a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya őrizte. A Levéltári Osztály 1934-ben anyagával együtt beolvadt az Országos Levéltárba és több átrendezés, háborús kár és későbbi kiegészítés után 1947-1955 között a Országos Levéltár Újkori Gyűjteménye, majd 1955 óta az 1526 utáni iratok gyűjteménye elnevezés alatt tagolódik a Levéltár állományába A MNM Levéltári Osztályán az alábbi tárgyi csoportokat alakították ki a Kossuthra, a szabadságharcra és az emigrációra vonatkozó iratokból. Általános időrendi sorozat (a mai időrendi sorozat magja), az olasz légió iratai, Dunyov-iratok, a Vörös Antal-gyűjtemény, a Vörös Antal által őrzött Pesti Hírlap kefelenyomatok, Kossuth Lajos turini iratai, Helfy Ignác, Kossuth Lajos Tódor, Tanárky Gyula, Klapka György, Ihász Dániel, Türr István, Madarász József, Stahl (Számvald) Gyula iratai, a Josefstadti magyar foglyok számadáskönyvei, a Budai nemzetőrségre vonatkozó iratok, levelek a Budavár bevételének ötvenéves évfordulóján ünnepet rendező bizottsághoz, Kossuthhoz intézett üdvözlő iratok. Ezekhez 1934 után még néhány tárgyi csoport járult, főleg az időrendi sorozatnak, a Törzsanyagnak átvizsgálása és a tárgyi szempontokból ide tartozó iratok kiválogatása útján. Az 1945-ös hadműveletek alatt azonban az anyag egy része, köztük a kb. 6000 darabból álló olasz légiós csoport és a Kossuthhoz intézett üdvözlő iratok legnagyobb része elpusztult. A Kossuth-gyűjtemény elsősorban a régi múzeumi Levéltári Osztály 1848/49-es és emigrációs anyagából bontakozott ki, amelynek első jelentős átrendezése az Országos Levéltárban 1955-ben zárult le. A Kossuth-gyűjtemény felállítására azért került sor, mert a Kossuth levéltár és az említett vonatkozó iratok az Országos Levéltáron belül több különböző őrzőhelyen voltak. Az iratokat a 19. század végétől sokat kutatták, és az irodalmi hivatkozásokban gyakran találkozunk a régi jelzettekkel, ezért feltétlenül szükséges a gyűjtemény korábbi őrzési egységeinek rövid ismertetése. A mai Kossuth levéltár legfontosabb és egyben legnagyobb terjedelmű állaga Kossuth turini hagyatéka (múzeumi elnevezése szerint: Kossuth Lajos iratai) volt. Ez a kb. 8000 darabból álló sorozat tekinthető a tulajdonképpeni Kossuth-levéltár törzsének. A turini hagyaték túlnyomó többsége Kossuth emigrációs működésével kapcsolatban keletkezett, de volt benne pár száz 1848 előtti irat is. Az utóbbiakat - Kossuth Lajos felmenőire, a család felvidéki, Turóc megyei birtokaira és Kossuth 1848 előtti működésére vonatkozó iratokat - az osztrák hatóságok a szabadságharc leverése után Kossuth pesti lakásán lefoglalták és Bécsbe vitték, ahol a Staatsarchivban őrizték. 1868-ban Bockó Dániel Kossuthot egy már rendezett számla kifizetésére szólította fel; Kossuth kérésére ekkor Horváth Boldizsár igazságügy miniszter kieszközölte, hogy magániratait visszakapja. 1868-ban Bécsből Budapesten át két láda családi és magániratot, valamint periratokat küldtek Turinba Kossuth címére. (Kossuth a kapott iratok nagy részét megsemmisítette.) A turini levéltár Kossuth halála után, 1894 végén a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol Kossuth könyvtárát is őrizték; a levéltárat a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vásárolta meg Kossuth fiaitól 100. 000 koronáért. Az iratokat a megállapodás értelmében két évig kettős zár alatt őrizték és csak 1896 után kezdték meg hosszú évekig tartó rendezését. 1924-ig csak kivételes esetben engedélyeztek az anyagba betekintést. A Múzeumban a rendezés az iratokat palliumba helyezését és időrendbe sorolását jelentette. Az iratokat „Kossuth Lajos iratai" szövegű bélyegzővel látták el. Az Országos Levéltár az 1930-as
