Sipos Antalné: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 14. Budapest, 2004)

Goldberger Sám. F. és Fiai Rt.

is berendezkedik ilyen áruk készítésére. 1784-ben megindította üzemét Óbudán, a Lajos utcában, három segéddel és kezdetleges berendezéssel. Sikeres működésének eredményeképpen 1800-ban nagykereskedés nyitására kapott engedélyt, ahol elsősorban saját nyomott áruival kereskedett. 1817-ben lépett be a cégbe fia, Sámuel, aki 1828-tól önállóan vezette az üzletet. (Sz. 1787-ben) Az ő vezetése alatt a kékfestődé jelentősebben fejlődött. Apjával szemben nagyobb jelentőséget tulajdonított a „gyárnak", mint a kereskedésnek. 1845-ben vásárolt egy perrotin gépet, ami akkor a legmodernebb gépnek számított. G. Sámuel fontos szerepet vitt a Védegyletben is. Spitzer Gerzsonnal közösen „Vásári Értékesítő Bizottságot" szervezett a hazai gyártmányok népszerűsítésére. Az 1842-ben tartott Ipari Kiállításról szóló jelentésében Kossuth is megemlítette, hogy a gyár 110 munkást foglalkoztat, és 120 különböző cikket gyárt. 1848 nyarán G. Sámuel meghalt, és a vállalat irányítását özvegye, G. Erzsébet vette át. Az 1850-es években tovább bővítették az üzemet. 1856-ban egy 30 lóerős gőzgépet és egyéb gépeket vásároltak. Jó reklámot jelentett a gyárnak, hogy - megbocsátva a családnak a szabadságharc alatti dinasztiaellenes magatartását - Ferenc József 1857-ben látogatást tett ott, és 1867-ben G. Erzsébetnek, tíz fiának és hat lányának „buday" előnévvel magyar nemességet adományozott. 1861-ben G. Erzsébet visszavonult (1869-ben halt meg), a céget kilenc fiának adta át, akik közkereseti társaságot alapítottak. 1870-től G. Károly irányította a vállalatot, majd elsőszülött fia, Berthold vette át a vezetést. 1876-tól. 1913-ig tartó működését is a fokozatos, lassú, de a körülményekhez képest nagy erőbefektetést jelentő üzemfejlesztés jellemezte. Igyekezett beszerezni a hozzáférhető legmodernebb felszereléseket, ő kezdte meg az akkora már elavult perrotin gépek lecserélését hengernyomó gépekre. 1875-ben állították fel Óbudán az első modern rullót, és hamarosan már 12 ilyen gép dolgozott a gyárban. Megszervezte a piacot, fellendítette az exportot, újabb gyártási folyamatokat vezetett be, addig nem használt anyagok festésével és nyomásával is foglalkozott. Mindezekhez államsegélyt is kapott. A gyár műszaki fejlettsége ebben az időben lehetővé tette, hogy versenyképes árukat termeljen, de a fonó- és szövőipar hiánya miatt a meglévő lehetőségeket nem tudta igazán kihasználni. 1900-ban lépett be a közkereseti társaságba G. Berthold fia, Leó. Az ő nevéhez fűződik a nagyvállalat kibontakozása. A részvénytársasággá alapítás eszméje a családdal rokonságban álló dr. Kelemen Gyulától, a Hazai Bank ügyvezető igazgatójától származott. A banktőke bekapcsolódása a vállalat családi jellegét alig érintette. A 19 tagú igazgatóságban dr. Kelemen Gyulán kívül a családnak 7 tagja foglalt helyet, és a 10 000 részvényből mindössze 1125 db került a Hazai Bank tárcájába. Az alaptőkét 4 millió koronában állapították meg. A társaság nevében a Sám. (Sámuel) és F. (Ferenc) az elődök érdemeit hangsúlyozta. A cég műszaki és kereskedelmi vezetését továbbra is G. Berthold látta el mint alelnök-vezérigazgató. Az elnöki tisztet dr. Kelemen Gyula töltötte be. Közbenjárására a Hazai Bank nagy összegű hitelek nyújtásával lehetővé tette a gyár rekonstrukcióját, a géppark felújítását. A rekonstrukciót az állam is támogatta, 920 ezer korona viszsza nem térítendő segéllyel. G. Berthold halála, 1913 után G. Leó vette át a vállalat vezetését. Őt a háború utolsó évei rádöbbentették arra, hogy a nyomógyár önmagában nem életképes, a gyártás befejező műveletét végző kékfestő és kartonnyomó üzem rá van utalva a fonodák és szövödék termékeire. Ezért határozta el, hogy fonó- és szövőgyár létesítésével üzemét vertikális vállalattá alakítja át. 1918-ban tett erre először kísérletet, amikor a Hellmann céggel közösen megalapította a Budapesti Textilművek Rt.-t. A leányvállalat pamutfonoda és szövődé létesítését tűzte célul, de feladatának nem felelt meg. A működő textilgyárak is üzemredukciókra kényszerültek ebben az időben. A Tanácsköztársaság kikiáltása után G. Leó Svájcba utazott, és a cég vagyonának egy részét a saját nevére íratta. Az ellenforradalom első napjaiban a részvényesek között vita robbant ki. A Hazai Bank képviselői helytelenítették G. Leó svájci üzleteit. Emiatt G. Leó 1920-ban kivált a Hazai Bank kötelékéből, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal lépett kapcsolatba, és a vállalat elnök-vezérigazgatója lett. 1920-tól tárgyalásokat folytatott svájci textilérdekeltségekkel és gépgyárakkal a tervezett szövőgyár felállításáról. Tárgyalásai sikerrel jártak. 1923 elején megkezdődtek a kelenföldi szövőgyár építési munkálatai. A költségek finanszírozására G. Leó a svájci Glarusban a Schweizerischer Bankverein támogatásával megalapította a Weberei und Spinnerei A. G.-t, amelyet WESPAG Fonó- és Szövőgyár Rt. néven a Budapesti Cégbíróságon is bejegyeztetett. A részvények 100 %-ban az ő tulajdonát képezték. A vállalatot azért alapította, hogy cége külföldön tartalékolt tőkéjét gépi berendezés formájában könnyebben hozathassa be az országba, és hogy a szövőgyár építéséhez a svájci banktőke további támogatását biztosítsa. Az 1 millió svájci frank tőkével alapított részvénytársaság több mint 3 millió svájci frankot ruházott be a kelenföldi gyár építésébe. A szövőgyár fonoda nélkül nem oldotta meg a nyersanyagellátás kérdését. A részvénytársaság pénzeszközei kimerültek. A fonodát csak külföldi tőke segítségével és állami támogatással lehetett megépíteni. G. Leó mindkettőt megszerezte. 1926-ban Londonban létrehozta az Anglo-Hungarian Spinning Ltd.-t, az ASCOLD-ot. Alaptőkéjét 40 000 fontban állapították meg. A társaság a fonoda építésére és a gépek beszerzésére 1926 végéig több mint 100 ezer fontot fordított. A fonógépeket Angliából hozták be. Az építés 1927 tavaszán befejeződött, és májusban megindult a gyártás. 1929—1930-ban a WESPAG és az ASCOLD vállalatokat felszámolták, és a cég saját pénzeszközeivel folytatta az üzemek fejlesztését, állandó bővítését, új üzemek felállítását. 1930-ban selyemszövödét, 1932-ben