G. Vass István: Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei : 1952. Augusztus 14. - 1955. Április 18. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 11/4. Budapest, 2008)

BEVEZETÉS

6. azokban a kérdésekben, amelyeket a fegyveres testületek, valamint a honvédelmi ipar területéről a minisztertanács elé terjesztenek; 7. a bankjegyforgalom felső határának 100 millió forintot meghaladó túllépése engedélyezése kérdésében; 8. a Szocialista Munka Hőse kitüntető cím, valamint a Magyar Népköztársaság Érdemrendje és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével, a Munka Érdemrendjével való kitüntetésekre vonatkozó javaslatok előterjesztéséről, valamint a jogszabályokban meghatározott kitüntető címek adományozása kérdésében; 9. a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 17/1953. számú határozatával a minisztertanács hatáskörébe utalt kinevezésekről. A Minisztertanács Elnöksége határozatait a minisztertanács nevében hozta, bármely hatáskörébe utalt ügyet a minisztertanács teljes ülése elé terjeszthetett. Az Elnökség a hatáskörébe utalt ügyek közül egyesek eldöntését az első elnökhelyettesekre, illetve elnökhelyettesekre személy szerint rábízhatta. A minisztertanács működési rendjét lényegesen befolyásolta az őt kiszolgáló hivatali apparátus (Minisztertanács Hivatala, majd Titkársága) felduzzasztása és döntés-előkészítő jogkörének jelentős kiszélesítése. Korábban a hivatali apparátus feladata csak az előterjesztések „begyűjtése" és a minisztertanács következő ülésének előkészítése, az ideiglenes napirendi jegyzék összeállítása, majd az ülés jegyzőkönyvének és a határozatoknak a megszövegezése, utóbbiak közzététele volt. 1952 decemberétől az Titkárság (Hivatal) keretében fokozatosan kiépítették az egyes kormányzati feladatköröknek megfelelő szervezeti egységeket (Ipari csoport, Mezőgazdasági csoport, Bér titkárság, Terv- és pénzügyi csoport stb.), amelyek már az egyes minisztériumok előterjesztéseinek elkészítésében is részt vettek, sőt sok esetben - különösen az elnökségi üléseken - az egyes miniszterek által szignált javaslatok előterjesztője nem az adott minisztérium képviselője, hanem a Titkárság valamely munkatársa volt. Még további szokatlan jelenség, hogy az előterjesztést készítő minisztérium képviselőjét sok esetben meg sem hívták arra az ülésre, amelyen előterjesztéséről döntöttek. Ez ismét a miniszterek jogkörének és felelősségének korlátozását jelentette, amit 1954 végén több miniszter szóvá is tett. A minisztertanács jegyzőkönyveit 1944-től 1956. október 23-áig folyamatos sorszámmal látták el, és a Minisztertanács Titkársága irattárában külön sorozatként kezelték. A sorszámok — az ülés dátumával együtt — egyértelműen azonosítják az egyes jegyzőkönyveket, ezért a feldolgozás során ezeket változtatás nélkül átvettük. Az 1952 decemberétől 1953 júniusáig tartott elnökségi ülések jegyzőkönyveit is ebben a sorozatban helyezték el, és látták el sorszámmal. Ez a gyakorlat 1954-ben annyiban változott, hogy a májustól ismét rendszeresen tartott elnökségi ülések jegyzőkönyveit - sőt az elnöki hatáskörben hozott határozatokat is - együtt irattározták ugyan a minisztertanács teljes üléseiről felvett jegyzőkönyvekkel, de az elnökségi ülések nem kaptak sorszámot, pusztán az időrend alapján sorolták be a róluk felvett jegyzőkönyveket a teljes ülések jegyzőkönyvei közé. Ezért az egyes ülések megkülönböztetésére az itt hozott határozatok nyilvántartására egykorúlag kialakított azonosító számokat használtuk. Ezeket az azonosító számokat tulajdonképpen az ülés dátumából képezték. (Pl. az 1954. május 21-én tartott elnökségi ülés, és az ezen hozott határozatok azonosító száma: „540521"). Ugyanígy jártunk el a miniszterelnöki hatáskörben kiadott határozatok esetében is - szintén az egykorú irattározásinyilvántartási gyakorlatot átvéve.